Mindannyian kiborgok vagyunk?

Ön most éppen egy képernyőt néz, kattintgat, görget, olvas. A National Geographic Society kutatási programjának ösztöndíjasa, Amber Case koborg antropológus azt vizsgálja, hogyan változik meg az ember és a világ e folyamat során, egy olyan korban, ahol gyakorlatilag mindenki mobiltelefont és számítógépet használ. Kutatásának helyszíne az egész világ.
Mi lesz a következő, életmódunkat megváltoztató technológiai újítás? Hogyan kezelik a szülők az órákon keresztül számítógép előtt ülő gyermekeiket? A technológia megváltoztatja-e értékrendünket és kultúránkat? “Ilyen kérdésekre próbálok munkám során választ találni” – mondja Case
„Antropológusként úgy látom az emberek és a technológia kapcsolata egyre szimbiotikusabbá válik. A mobiltelefonok miniatűr gyermekeink. Ha sírnak, felvesszük őket vagy konnektorba dugva megetetjük, ha pedig elvesznek, pánikba esünk. Néhányan azt mondják, hangulatuk is attól függ, mennyire gyors az internetkapcsolatuk: ha lassú, a felhasználó is bizonytalannak érzi magát” – teszi hozzá a kutató.
Míg néhányan attól tartanak, hogy a gépek miatt veszítünk emberségünkből, addig Case úgy gondolja “napjaink technológiái épphogy felerősítik emberségünket. Amikor a televízió először megjelent, minden tökéletes volt, tökéletesen megírt forgatókönyvvel, gondos rendezéssel, mintha az emberiség szuperemberi változatát néznénk, ami komoly kisebbrendűségi érzéssel tölthette el a nézőt. Ma az internet tele van valósággal. Bármelyik átlagos külsejű srác bekapcsolhatja a webkameráját, felveheti, ahogy táncol egy dalra, és felteheti a netre. Régen nevettek volna rajta az emberek, de ma az egész világ vele táncol. Nagyon is valóságos módon tudunk mindent megosztani másokkal. Többé nem korlátoz, hogy hol lakunk és kiket ismerünk. Támogató, interaktív közösségek alakulnak a közös érdeklődés mentén, ezért azt gondolom, az igazán jó technológia nem változtatja gépekké az embereket, és nem választja el őket egymástól, hanem segít, hogy még emberibbek legyünk, és úgy kerüljünk egymással kapcsolatba, ahogy soha korábban.”
Case kutatása megmutatja, hogyan ismerhető fel napjaink technológiájának jelentős része évtizedekkel korábbi innovációkban. “Ha megnézzük Alan Kay 1968-as Dynabookját, azt látjuk, hogy pont olyan méretű, alakú és súlyú volt, mint egy mostani iPad. Kicsi volt, fantasztikusan jól bírta az akkumulátora, és tele volt multimédiás tartalmakkal. Bármely alkalmazás az egész képernyőjén tudott futni, és alatta ott volt a billentyűzet.” Az 1970-es években Steve Mann először vetette fel egy hordozható számítógép ötletét.
Hogyan látja Case a jövőt? “Azok az elképzelések, amelyek a jövőt formálják, bizonyos szempontból már 30-40 éve velünk vannak. Most fel kell őket használnunk, oly módon, hogy hozzáférhetőek legyenek és a közönség fogyasztási igényeihez alkalmazkodjanak. Például mi lenne, ha menő szemüveget hordhatnál, amely minden, navigációhoz szükséges információt a rendelkezésünkre bocsájt, és nem lennénk a kezünkben szorongatott készülékre utalva? Vagy képzeljünk el egy olyan technológiát, amellyel azonnal beszámolhatunk egy kátyúról, miután belehajtottunk. Saját mozgásunkról adott információk segítségével megkönnyíthetjük mindennapjainkat, hiszen megtudjuk, mikor a legjobb elindulni a munkából, mikor érdemes ennünk, és hogyan vásárolhatunk gyorsabban és egyszerűbben. Automata kapcsolók működhetnek a házakban: a lámpa elalszik, ha a lakó elmegy otthonról és felgyullad, ha hazaér. Az ismétlődő feladatokat a számítógépeknek kell elvégeznie, nekik kell porszívózni, az emberek pedig azzal tölthetik idejüket, amire csak ők képesek: gondolkodással és az elméletek szintetizálásával.
Case azt reméli, hogy a Geoloqi, a pillanatnyi helyzetre vonatkozó információt megosztó alkalmazást fejlesztő cég, melynek társalapítója, képes lesz jobban integrálni a technológiát a mindennapi életbe. A rendszer megoldhatja a hatalmas információ tárolásával járó problémákat, valós időben szolgáltatva információt a felhasználó pillanatnyi helyzetéről.
A kiborg antropológia az emberek és a technológia egymásra hatását vizsgálja, segít megérteni, hogyan él egy ember modern korunk technotársadalmában. A mobiltelefonok, autók és laptopok kiborgokká változtattak minket. Mit jelent kitágítani testünket a hipertérbe? Milyen hatásai vannak ennek a magánéletre, az információáramlásra és a személyiség kialakulására? Most, hogy létezik egy második személyiségünk, hogyan tudjuk majd megóvni a valódit?
Case megjegyzi: minden új technológia sikere azon múlik, hogy növeli-e az ember komfortérzetét. “Ma egy új termék életciklusa mindössze 1-2 év, az ember élettartama eközben egyre nő. Az évek során megszokjuk a billentyűzet, az egeret vagy az operációs rendszert, és bár helyettesíthetőek lennének jobb megoldásokkal, mi ragaszkodunk hozzájuk, kulturális identitásunk részei lettek. Amikor Douglas Engelbart 1963-ban feltalálta az egeret, ideiglenes megoldásnak szánta. Azt mondta, saját kezünkkel kellene megérinteni a számítógép képernyőjén az információt, de csaknem fél évszázadba telt, mire ez valóban lehetségessé vált. A legtöbb ember számára a jövő elfogadásához idő kell.”
Case különösen inspirálónak találja Mark Weiser számítástechnikai újító munkásságát, aki azt mondta: “A legjobb technológia láthatatlan, nem áll az utadba, és hagyja, hogy éld az életed.” Case ezzel mélyen egyetért, és hozzáteszi: “Nem kellene felületekkel bajlódnunk. Legyünk emberek, a gépek pedig gépek, és ezt erősítsük egymásban!”