Maja leletek a víz alól

Fotó: banderasnews

A National Geographic Society 2012-es kutatási programjának ösztöndíjasa, Guillermo de Anda csontváz-antropológiára specializálódott búvárrégész, a mexikói Yucatáni Egyetem professzora. A Mexikó területén lévő, isten háta mögötti, elárasztott barlangokba és cenotékba (víznyelők) merül, hogy ott ősi maja települések nyomait kutassa. Öt éven át tanulmányozta a spanyol inkvizíció pereiről készült 450 éves feljegyzéseket, s köztük olyan adatokra bukkant, melyekből kiderül, hogy néhány általa vizsgált barlang éppen azokon a helyeken lehet, ahová a maják az alvilágba vezető utakat képzeltek.

A régészek hosszú ideje tudják, hogy a maják szent helyeknek tartották a barlangokat, s némelyikükben építményeket is emeltek. Anda csoportja azonban az inkvizíció feljegyzései segítségével azonosított egy sor szent barlangot. Köztük vannak olyanok is, melyek a maják elképzelése szerint az alvilágba vezető út részei voltak. A barlangokban emberi csontokra, gondosan kidolgozott építményekre, oltárokra, falfestményekre, víz alá került templomokra  és piramisokra bukkantak, sőt találtak egy óriási, tökéletesen kikövezett utat, amely több mint 100 méter hosszan vezet a víz mélye felé.

Vajon miért tettek a maják ilyen elképesztő erőfeszítéseket azért, hogy ezekben a veszélyes és szinte megközelíthetetlen labirintusokban építkezzenek? És hogy csinálták? Guillermo de Anda búvárrégész kíváncsisággal telve, könnyűbúvár-felszereléssel és kötelekkel megrakodva, ereszkedik alá a sötétségbe, leletek után kutatva.

Fotó: archaeology.com

Vajon hogyan választja ki de Anda a felderítésre leginkább érdemes helyszíneket a Yucatán-félsziget mélyén rejlő sok ezer barlang és cenote közül? Nos, a munkát azzal kezdte, hogy átböngészett egy 450 éves, a spanyol inkvizíció előtt tett vallomásokkal teli könyvet. A spanyolok minden áron fel akarták számolni a maja vallásban fontos szerepet játszó emberáldozatok szokását, ezért kihallgatások és kínvallatások segítségével igyekeztek megtudni az indiánoktól, hol vannak a szertartások helyszínéül szolgáló cenoték.

„A beszámolókban szerepelt egyebek közt a falvak megnevezése, valamint a papoktól származó információk arról, hogyan érhetők el az eldugott helyek, melyeknek nagy vallási jelentőséget tulajdonítottak, és ahol az emberek évszázadokon át imádták isteneiket” – magyarázza de Anda. Ő volt az első kutató, aki megtalálta az összefüggést az inkvizíciónak tett vallomások, a szent szövegek és a barlangokban felfedezett titokzatos maradványok között. Nyomozómunkája sikeréhez nem csak régészeti szaktudása nélkülözhetetlen, hanem az emberi csontmaradványok tökéletes ismerete, valamint magas szintű barlangi búvárkodásban szerzett tapasztalata is.

Forrás: ng.24.hu