Kiszárad vagy megárad – mi lesz az Aral-tóval?

Gyapotföldek miatt szárad ki a tó

Néhány nappal ezelőtt az európai űrhivatal (ESA) Envisat műholdjának felvételeiről derült ki, hogy az egykor hatalmas kiterjedésű Aral-tó vízfelszíne drámaian lecsökkent. A korábbi tómeder helyén hatalmas kiterjedésű sósivatagok láthatók, az egykor a tópartra épített halászfalvak döntő többsége több tucat kilométerre került a nyílt víztől, amint arról a Népszabadság is beszámolt.

Az Aral-tó fő táplálója a Pamír hegységben eredő Szir-darja és az Amu-darja folyó, amelyek mentén az ’50-es években roppant vízigényes gyapotültetvényeket telepítettek. Nagyrészt a a beavatkozásnak köszönhetően 1988-ra a folyók eredeti vízmennyiségének csak a töredéke jutott a tóba, ettől zsugorodni kezdett; növényvédő szerekkel szennyezett sós pusztaságot hagyva maga után. A kilencvenes évek elejére az Amu-darja vízhozama alig érte el a mérhető értéket: az utánpótlás híján a két részre szakadt tó déli medencéje idővel teljesen kiszáradhat. Már a korábbi tervek sem bíztatnak sikerrel. Akkor még azt hitték, hogy ha az északi medence megmentése érdekében homokból gátat építenek a csatornába, akkor a víz nem fut el a déli medencébe.

Özönvíz a Pamír hegységből

Más miatt lenne ok az aggodalomra a BBC szerint. Egy a Pamír-hegységben lévő tó, a Szarezszkoje (Sarez) vízgyűjtőjében túl sok volt a csapadék illetve a földmozgások valószínűsége ott az átlagnál nagyobb, ha pedig megrepednek a természetes gátak, a tó kiönthet, hatalmas áradást és pusztítást okozva Közép-Ázsia jelentős térségeiben.

Egy nemrégiben elkészült tanulmány szerzői tadzsik polgári védelmi szakemberek, illetve orosz hegymászók voltak. Megállapításaik szerint a több mint háromezer méter magasan fekvő tó egy földrengés esetén súlyos károkat okozhat. A szomszédos Afganisztánban gyakran előforduló földrengések ugyanis előidézhetik a Szarezszkojét szegélyező természetes sziklatámaszok leomlását, és az állóvíz kiöntését.

A tó pusztulása esetén akár több száz méteres (!) magasságba is törhet a szökőár, legalábbis a tadzsik tévé beszámolója szerint. Az áradás a Pandzs és az Amu-Darja folyókon keresztül elérheti az Aral-tavat is, miközben óriási pusztítást végezhet Afganisztán, Tadzsikisztán, de még a közeli Üzbegisztán és Türkmenisztán területén is.

Az Aral-tó csaknem ezer kilométerre található a Szarezszkojétól, ennek ellenére a földrengések hatása elérné a területet. Hogy a földmozgások mennyire nem ritkák a környéken, azt jelzi az is, hogy maga a Szarezszkoje-tó is egy földrengés nyomán keletkezett, méghozzá nem is olyan régen, 1911-ben.

A tó létezését egyelőre egy természetes akadály, az Uszojnak nevezett „fal” teszi lehetővé, amely hatvan méter magas sziklákból és kőtömbökből áll. A tudósok szerint a tó éppen olyan gyorsan eltűnhet tehát, mint amilyen hirtelen keletkezett 92 évvel ezelőtt.

Államelnök segélykiáltása az ENSZ-ben

A tadzsik rendkívüli helyzetek minisztériuma és az orosz Nemzetközi Hegymászó Szövetség által szervezett expedíció azt vizsgálta, hogy milyen veszélyek fenyegetik a Pamír egyik legfiatalabb tavát, ha megreped, vagy szétrobban az Uszoj sziklagát. Számításaik szerint földcsuszamlások, iszap- és sártenger indulhat meg a tó felé egy Afganisztánban bekövetkező földrengés esetén, továbbá lavinák is fenyegetik a tavat. Ennek nyomán 250 méter magas hullám keletkezhet, s ezáltal a tó kiléphet medréből, elsöpörve mindent az útjából. Egyesek szerint a világ legnagyobb áradására kerülhet sor.

A tadzsik elnök, Emomali Rahmonov 2000-ben már az ENSZ-ben elmondott beszédében is figyelmeztetett arra, hogy a tó pusztulása következtében ötmillió ember válhat hajléktalanná. A szomszédos Üzbegisztánban szintén aggódnak a potenciális katasztrófa, a közép-ázsiai síkságok veszélyeztetettsége miatt.

A félelem nem alaptalan: nemrégiben (1999-ben) földrengés volt Afganisztánban, és a rezgéseket a Szarezszkoje környékén is érezték. A kilencvenes évek közepén pedig kritikus szintre emelkedett a tó vízszintje, miután egy másik földrengés két sziklanyúlványt omlasztott bele a Szarezszkojéba.