Végzetes telitalálat – húsz kilométeres hegyet túrt fel egy aszteroida

Naprendszerünkben az aszteroida-becsapódások igen gyakoriak: a többi bolygó és a körülöttük keringő holdak felszíne bizonyítja ezt, hiszen a kráterek szinte elborítják ezeket az égitesteket. A Földön azonban ritkák az ilyen kozmikus becsapódások, hiszen a légkörben számos meteorit megsemmisül.

Régi teória

Persze a földtörténet korábbi periódusaiban korántsem voltak ilyen nyugodtak a viszonyok: ezt bizonyítják geológusok kutatásai is. A sokmillió évvel ezelőtt keletkezett krátereket azóta földmozgások temették be, illetve a felszínformáló erők nyomán tűnhettek el a nyomok – legalábbis első pillantásra.

A kutatók régóta feltételezik, hogy egy hatalmas aszteroida-becsapódás nyomán tűntek el a dinoszauruszok a Földről, s most egyesek úgy gondolják, megtalálták a kozmikus ütközés nyomait is. Ezek a nyomok mélyen a Földben találhatók, de a Közép-Amerikában vizsgálódók azt gyanítják, hogy a Yucatán-félszigeten lévő Chicxulub-kráter rejti magában a választ a dinoszauruszok kihalásának problémájára.

A Yucatánon csapódott be ugyanis 65 millió évvel ezelőtt az a hatalmas aszteroida, amelynek következtében a földi élővilág jelentős része (akár a fele is) eltűnt. A tengeri és a szárazföldi flóra és fauna, vagyis a növény- és állatvilág egyaránt óriási veszteségeket szenvedett.

Átmérője 200 kilométer

A Chicxulub egy 200 kilométer átmérőjű óriáskráter, amely a fúrócsoportok számára különösen könnyen hozzáférhető. A kráter egy része ugyanis a földfelszín alatt fekszik közvetlenül, a másik része pedig a sekély tengervízben, Közép-Amerika partjai mentén. A vízmélység ott körülbelül 30 és 50 méter között mozog. Ez a mélység körülbelül ugyanakkora, mint amikor az aszteroida becsapódott, és az égitest az akkor még különálló kontinensek, Észak- és Dél-Amerika földtömegeit hegyekké „varázsolta”.

Az elmúlt évben Közép-Amerikában kutatott egy német tudóscsoport. A potsdami GeoForschungsZentrum kutatói hatvan kilométerre a becsapódás helyétől, 1510 méter mélységig fúrtak le – írja a Der Spiegel magazin.

A fúrás eredményeként felszínre hozott ásványokat, kőzeteket jelenleg is a világ több laboratóriumában vizsgálják, analizálják, és megpróbálják ezeket azonosítani. Körülbelül 800 méteres mélységben sikerült olyan kőzeteket találniuk, amelyek döntő jelentőségűek lehetnek a későbbiekben. A katasztrófával összefüggésbe hozható rétegek azonban meglehetősen vékonyak, mindössze 100 méteres volt a vastagságuk.

Mégiscsak globális katasztrófa volt?

Ennek ellenére a kutatók szerint a Chicxulub-becsapódás globális méretű katasztrófát jelentett. Erdőtüzek keletkeztek, amelyek gyors lefolyású klímakatasztrófát okoztak, amit csak a legellenállóbb, leginkább alkalmazkodásra képes fajok éltek túl. A dinoszauruszok azonban nem tartoztak ehhez a „klubhoz”.

A mostani modellszámítások szerint a katasztrófa helyén drámai dolgok történtek. A becsapódás olyan erejű volt, hogy elgőzölögtek mind az aszteroida, mind pedig a földfelszín kőzetei, húsz másodperccel a Föld és az aszteroida „találkozása” után pedig egy 35 kilométer mély lyuk tátongott bolygónkon. A lyuk azonban tovább mélyült, és újabb húsz másodperc múlva elérte a maximális kiterjedését. Később szűkülni kezdett, miután az égbe repített kőzetek visszazuhantak, és betemették a kráter egy részét.

Az átmeneti jelenségek közepette egy hatalmas hegy is keletkezett, amelynek magassága a húsz kilométert is elérte. Ez a hegy azonban nem bizonyult tartósnak: hat perccel a becsapódás után már imbolyogni kezdett, majd további négy perc múlva már csupán olvadt kőzetréteg borította a krátert. Minthogy a magasba repülő anyagok hamarosan újra ülepedni kezdtek, végül is egy több kilométer vastag takaró borította a krátert, amelynek vastagsága a hegy magasságát, a húsz kilométert is megközelítette.