A Mars éjszakája – csak előbukkant a felhők közül!

Augusztus 27-én a Mars mindössze 55 758 006 kilométerre járt bolygónktól, ami 25, 11 ívmásodperces átmérővel párosult – ez az utóbbi 60 ezer évben a legnagyobb marsközelség, amihez hasonló 2287-ig nem lesz.

A vörös bolygó távcsöves megfigyeléséhez kitünő optika, derült ég, nyugodt légkör lett volna szükséges. Ilyen feltételek mellett ugyanis a sötétebb-világosabb vöröses foltokon túl a fehér sarki jégsapkák is jól megfigyelhetők. Az optikával nem is volt semmi gond a Polaris Csillagvizsgálóban, ám az égbolt elég felhős volt. Így azonban a lelkes, nagyszámú érdeklődő azt is hangos üdvrivalgással konstatálta, ha a Mars néhány percre kivillantotta magát a felhők közül.

Egy kis Mars(föld)rajz

A felhők vonulására való várakozást a Magyar Csillagász Egyesület ismertterjesztő célra használta fel: a fellelkesült Mars-nézőket információgazdag, gyönyörű felvételekkel illusztrált előadásokkal vezették be a legfrissebb Mars-kutatások eredményeibe.

Keresztúri Ákos Mars(föld)rajzot tartott: előadásából megtudhattuk, hogy a Földnél jóval kisebb égitest felszíne leginkább sivatagra emlékeztet, a déli féltekén idős felföldeket, északon pedig 2-4 kilométerrel mélyebb, vékonyabb kérgű síkságokat találunk.

A Mars vulkánjai nem lemezhatárok mentén csoportosulnak, mint a földi vulkánok. A bolygónak két nagy vulkáni hátsága van, amelyeken minden valószínűség szerint több milliárd évig folyt aktív vulkáni tevékenység, a legutóbbi lávafolyások azonban már 40-60 millió évesek. Mivel nincs aktív lemezmozgás a bolygón, a vulkánok nem is vándoroltak el az aktív területek fölül.

A bolygón nincs globális lemeztektonika, így gyűrt hegységei sincsenek. Legnagyobb magaslatai a vulkánokhoz kapcsolódnak, legnagyobb árokrendszere pedig a Mariner-völgy, amely a földi Kelet-Afrikai árokra emlékeztet, azonban inkább csak árok-kezdeménynek tekinthető, fejlődése a felnyílás elején megrekedt.

Hova tűnt a Mars folyékony vízkészlete?

A kutatók szerinta a bolygó tetemes kezdeti vízkészlettel rendelkezett. Ekkor még a vulkáni fűtés, a vastagabb őslégkör és a becsapódások miatt folyékony víz volt a felszínen, ami a déli felföldeken öszefüggő vízhálózatot, északon pedig egy hatalmas óceánt alakított ki. A vízhálózat nyomait, a kiszáradt folyómedreket számos űrszonda felvétel is alátámasztja.

Később a bolygó a Földénél kisebb tömege miatt hűlt, és aktivitása csökkent. Leállt a vasmagjában az a dinamóhatás, ami a globális mágneses teret fenntartotta, a Napból áramló napszél pedig elfújta légkörének egy részét. Ami a vízből megmaradt, az részben a felszín alá, a kőzetek repedéseibe fagyott, és ma is ott található.

A légkör ritkulásával gyengült az üvegházhatás és hűlt az éghajlat is – a bolygó átlaghőmérséklete mínusz 65 Celsius fok. A napi hőingás a 60 fokot is elérheti, nyáron délidőben alacsony szélességen akár plusz 20 Celsius fok is előfordulhat. Jelenleg egyébként a Mars déli féltekéjén van nyár.

Lehet-e élet a Marson?

Mivel a Mars légköre a kialakulása után néhány 100 millió évig a Földünkéhez hasonlított, ezért elképzelhető, hogy rajta is kialakult az élet. A tudomány jelenlegi állása szerint az első földi élőlények napfénytől és oxigéntől mentes környezetben, víz alatti vulkáni központok szomszédságában alakultak ki. Ilyen környezetek a Marson is voltak, ezért nem alaptalan a vörös bolygón egykori életnyomokat keresni.

Ha ma is van élet rajta, az valószínűleg a folyékony vízzel együtt a bolygó belseje felé húzódott. Az eddigi vizsgálatok azonban nem jártak sikerrel: a Viking-űrszondák biológiai kísérletei nem adtak egyértelmű eredményt, és a marsmeteoritok elemzése sem hozott eredményt.

Hamarosan sokkal többet tudhatunk a bolygóról

Kihasználva a bolygó közelségét négy űrszonda is elindult a Mars felé. Az elsőt még 1998-ban indította Japán. Üzemzavar miatt azonban nem sikerült a Mars felé venni az irányt, ezért a japánok úgy döntöttek, kivárnak: a Nozomi (Remény) nevű űrszondát olyan Nap körüli pályára állították, amelyen 2003 decemberében megérkezhet a bolygóhoz. A Nozomi elsődleges feladata a Mars mágneses terének tanulmányozása lesz.

Idén június 2-án a kazahsztáni Bajkonurból elindult Európa első bolygókutató űrszondája, a Mars Expressz, amely a Viking-programhoz hasonlóan egy keringő és egy leszálló egységből áll. A keringő egység a Mars talajalatti vízkészlete után kutat, műszerei körülbelül egykilométeres mélységig képesek mérni. A Mars Expressz leszálló egysége, a britek által épített Beagle-2 (Beagle-nek azt a hajót hívták, ahol Darwin kidolgozta szenzációs elméletét a fajok eredetéről) az élet jelei után kutat.

Ezenkívül két amarikai űrszonda – a Spirit (Szellem) és az Opportunity (Lehetőség) is elindult júniusban. Mindkét szonda tulajdonképpen egy-egy 150 kilós „kisautó”, melyek a tervek szerint naponta akár 100 métert megtéve kutatnak majd a víz egykori nyomai, az élet egykori lehetőségei után.

Szeptember végéig érdemes figyelni a Marsot

Aki lemaradt a tegnapi távcsöves nézésről, bepótolhatja minden kedden, csütörtökön és szombaton 20 és 23 óra között az óbudai Polaris Csillagvizsgálóban. A Mars szeptember végéig pompás látványt ad. Szabad szemmel is könnyen meglelhető: a keleti égbolton a legfeltűnőbb, kissé vörösen csillogó pontot kell keresni.