Az augusztusi hőgutát elemzik a francia meteorológusok

Az anticiklon olyan légörvény, amelynek középpontjában magas a légnyomás. Ennek hatására az anticiklon belsejében leszáll a levegő, a Föld felszínén a középponttól kifelé áramlik. A termikus egyenlítő egy képzeletbeli vonal, amely egy adott pillanatban a Föld legmelegebb pontjait köti össze. Ez a „vonal” egész évben vándorol: tavasszal és ősszel, a napéjegyenlőség idején a Föld Egyenlítőjének környékén húzódik a termikus egyenlítő, nyáron az északi, télen pedig a déli féltekén „jár” ugyanez.

A termikus egyenlítő és a hőhullámok

2003 augusztusában a termikus egyenlítő természetesen az északi féltekén tartózkodott, így a meleg levegő, amely a magasba emelkedett, ennek megfelelően még északabbra szállt le. A rendkívüli melegek több hullámban érték el egyébként Európát: a francia meteorológusok júniusban, júliusban és augusztusban is észleltek egy-egy „rohamot”. Az utolsó ilyen nagyobb anticiklon augusztus 1. és 14. között okozott elképesztő hőséget Nyugat-Európában (keletre egy kicsit eltérő időpontban jutott el). A legmelegebb napokon, augusztus 10-én, 11-én és 12-én több mint negyven fokig emelkedett a hőmérő higanyszála Franciaország városainak 15 százalékában, s a rekordot Orange települése tartja, ahol 52, 6 fokot mutatott mérőeszköz. Minden idők legmagasabb hőmérsékletét Franciaországban egyébként Toulouse-ban észlelték, 1923. augusztus nyolcadikán 44 fok volt.

A kánikulát negatív élettani hatásait fokozta, hogy éjszaka, sőt nagy magasságban sem csökkent túlzottan a hőmérséklet. Párizsban például a levegő hőmérséklete nem csökkent 25, 5 fok alá augusztus 10-éről 11-ére virradóra. Még a Nivôse meteorológiai állomáson is, amely pedig 2940 méter magasan van, 17, 4 fokot regisztráltak augusztus harmadikán.

Mindezek a meteorológiai jelenségek egyébként feltűnés kezdődtek: szokásos kánikulának tűnt a mostani is, hiszen július 15. és augusztus 15. között nem meglepetés az efféle idő. Ami az augusztus eleji hőhullámot illeti, július 31-étől normális, klasszikus anticiklon érte el délről, délnyugatról, a Pireneusok felől Franciaországot – nyilatkozták a Le Monde-nak Jacques Manach és Emmanuel Legrand, a Météo France társigazgatói. A jó idő, a nagy légnyomású, forró és száraz levegő ebben az időszakban nem kelt „gyanút”.

Annak ellenére, hogy nagy szárazság volt a kánikula idején, a levegő páratartalma nem csökkent 40-60 százalék alá. Ez azonban azzal járt, hogy a vízpára egyfajta mini-üvegházhatást gyakorolt, és visszaverte a földfelszín hősugárzását, az infravörös hullámokat. Ez megakadályozta az éjszakai lehűlést, a leszálló áramlatokkal együttesen. Ezért ekkor melegebb volt éjszaka Franciaországban, mint a sivatagokban, hiszen a kietlen pusztaságban a levegő páratartalma kicsi (20 százalék, vagy az alatti), vagyis a lehűlés sokkal erőteljesebb lehet.

Meleg sapka Franciaország fölött

Augusztus negyedikétől aztán átmenetileg csökkent a hőmérséklet, és ez átmeneti fellélegzést hozhatott – volna. Ugyanis pár nap múlva kumulatív hatások jelentkeztek, vagyis egymásra torlódtak a folyamatok: nagyon meleg lett délutánonként, és a magas légnyomás megakadályozta, hogy éjszaka lehűljön a levegő. Ezt a hatást fokozta a szárazság, és az, hogy ez a jelenség csaknem egy hétig, hetedikétől tizennegyedikéig tartott. Ekkor a nappali hőmérséklet 36-40, az éjszakai 24-25 fok között ingadozott.

A kánikula augusztus 13. körül kezdett enyhülni: ekkor érkezett 5000 ezer méteres magasságban egy alacsony légnyomású front, amely nyugatról hűvösebb levegőt hozott magával, és kelet felé tolta a rendkívüli meleget árasztó anticiklont.

A százötven éve nem látott hosszú hőség magyarázata eszerint az Azori-szigetek, az Atlanti-óceán felől érkező magas légnyomású anticiklon volt, amely leginkább ahhoz hasonlított, mintha „egy fűtött sapkát nyomtak volna Franciaország fölé” – fogalmaz a Le Monde. Az anticiklon Franciaorzágon kívül Spanyolországot, Észak-Olaszországot, Nagy-Britanniát, Ausztriát és Svájcot is elérte.

Fiatal tudomány

Ugyanakkor a tudósok továbbra sem tudnak magyarázatot adni arra, hogy miért tartózkodott ilyen hosszú ideig az anticiklon Franciaország fölött, és miért húzódott ennyire északra a leszálló áramlat. A meteorológia még fiatal tudomány – válaszolták a kutatók a Le Monde kérdésére. Ugyanakkor hipotéziseik vannak a problémára: egyrészt véleményük szerint valamilyen akadályba ütközött az anticiklon, ezért nem haladhatott tovább eredeti pályáján. Ilyen akadály lehet az Alpok hegyvonulata. Mindazonáltal a termikus egyenlítő északra húzódása is részese lehetett annak a rendkívüli folyamatnak, amely a hőmérséklet tartós és drasztikus emelkedését okozta.