A Naprendszer leghalványabb pontjai – új égitestekre bukkantak a Neptunuszon túl

A három jeges kőszikla a gyűrűalakú ún. Kuiper övben helyezkedik el. A Kuiper-övet jeges kisbolygók raja alkotja, az öv eddig ismert legnagyobb tagja számos csillagász szerint a korábban bolygóként számon tartott Plútó.

Csak három égitest?

A felfedezés különlegességét éppen az adja, hogy csak ilyen kevés tagját fedezték fel a Kuiper-övnek. A Hubble teleszkop felvételeitől a NASA csillagásazi azt várták, hogy legalább 60, 15-20 méter átmérőjű kisbolygót sikerül azonosítani rajta – ehelyett azonban csak hármat fedeztek fel.

A csekély mennyiség azért volt meglepő, mert a kutatók korábban azt gyanították, hogy a Föld közelében feltünő nagyszámú üstökös egy része a Kuiper-övből származik.

A Kuiper-öv vizsgálata céljából az űrteleszkópot idén január-februárban egy 15 napos időszakra egy előre kiválasztott régióra irányították. A felvételeket 6 hónapon keresztül 10 számítógép dolgozta fel; a cél halvány, mozgó testek kutatása volt.

A három új égitest a prózai 2003 BF91, 2003 BG91 és 2003 BH91 neveket kapta. A Neptunuszon túlt talált eddigi legkisebb égitestek: átmérőjük 25-45 kilométer között mozog.

Félmillió objektumot rejthet a Kuiper-öv

A csillagászok előszeretettel vizsgálják a Kuiper-övet, mert a Naprendszerünk korai történetének megértéséhez nagyban hozzájárulhat. 1950 körül Gerard Kuiper és Kenneth Edgeworth csillagászok vetették fel először, hogy a Neptunuszon túli zónában valószínűleg nincsenek bolygók, hanem kicsi, jeges, sziklák találhatók.

Több évtizedes keresés ellenére az első kisbolygót 1992-ben fedezték csak fel, azóta földi teleszkópokról közel ezret sikerült még azonosítani. Sok csillagász úgy véli, hogy az 1930-ban felfedezett Plutó és holdja, a Charon is tulajdonképpen a Kuiper-öv nagyobbacska tagja.
Egyes becslések szerint, ha az űrtávcső az egész égboltot végigpásztázná, körülbelül félmillió objektumot találna az övön belül.