A Vénuszon is kialakulhatott élet?

A méreteiben a Földhöz hasonló Vénusz ma barátságtalan bolygó: légköre szén-dioxidból, illetve a magasabb rétegekben kén-dioxidból áll, légnyomása közel százszorosa a Földének, hőmérsékelete meghaladj a 400 Celsius fokot, a felhőiből pedig savas eső hull, ám a forróság miatt a felszínt soha nem éri el, útközben elpárolog a víz. A nagy meleget a levegő szén-dioxid tartalma okozza, mely átengedi a Nap által kisugárzott hőt, eltávozni viszont már nem hagyja a légkörből.

Valaha kellemes klíma uralkodott a Vénuszon

De nem volt ez mindig így, éghajlata valaha a Földéhez hasonlított, felszínét pedig kiterjedt óceánok borították. Sok csillagász szerint a kellemes életnek akkor lett vége, amikor talán a Nap növekvő fényereje miatt megemelkedett a hőmérséklet, és elkezdődött az óceánok fokozatos párolgása, ami viszont a légkörben növelte meg a vízgőz mennyiségét. Mivel a vízgőz jól abszorbeálja az infravörös sugárzást az üvegházhatás fokozódott, ami tovább növelte a hőmérsékletet és gyorsította a párolgást.

A forró felszínen a széndioxid-tartalmú kőzetekből a gáz elkezdett kipárologni. Ez tovább erősítette az üvegházhatást, és pozitív visszacsatolás jött létre: minél több volt a széndioxid a légkörben, annál magasabb lett a hőmérséklet, ez pedig újabb széndioxid-kipárolgást eredményezett. A folyamat egészen addig tartott, míg a felszíni kőzetekből az összes széndioxid a légkörbe jutott. Az üvegházhatás miatt a felszínen szélességtől függetlenül mindenütt közel ugyanakkora hőmérséklet uralkodik, nincsen sem napi, sem pedig évszakos hőingás.

Kihagyták a felhőket a korábbi számításokból

A kérdés, mikor történt mindez. Tizenöt évvel ezelőtt Jeffrey Kargel amerikai geológus úgy vélte, hogy valószínűleg 4 milliárd évvel ezelőtt, a Naprendszer születése után 600 millió évvel történhetett. David Grinspoon, a texasi Southwest Kutatóintézet professzora egy friss tanulmányában azonban azt állítja, hogy a nagy jelentőségű átalakulás sokkal később következett be. Grinspoon utal rá, hogy Kargel becslése csupán alsó határ volt, és nem számolt a vénuszi légkör felhőinek hatásával – írja a Newscientist brit tudományos hetilap.

Mivel a felhők visszaverik a napsugarat, ezáltal hűtik a bolygó felszínét, és Grinspoon előzetes számításai szerint ez a hatás sorsdöntő lehet – hiszen akár 100 fokos felszíni hőmérsékletcsökkenést is előidézhet.

A részeletes modellezés még csak ezután következik, mindenesetre Grinspoon azt állítja, hogy az óceánok és az élet kialakulásához kellemes időjárás akár két milliárd évig is eltarthatott a bolygón.

A feltételezések szerint 700 milló évvel ezelőtt a bolygón egy másik globális átalakulás is lezajlott: a bolygó felszíne teljesen megolvadt, majd újra formálódott.

Ha a feltételezés beigazolódik, újabb égitesttel bővül a Naprendszer „élhető” pontjainak köre. A kutatók a Földön kívül eddig a Marson, a Jupiter Európa holdján és a Szaturnusz Titán nevű holdján tartották elképzelhetőnek az élet nyomait.