Mit jelentene egy éghajlatváltozás az elmúlt 2, 5 millió év tükrében?

Sümeghy Pál a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani tanszékének a vezetője nemrégiben egy nagyon érdekes konferencián járt. Ez volt a 16. „Negyed időszak kutató konferencia”, ahol a Föld történetével foglalkoztak.

– Az utolsó 2-2, 5 millió évvel ezelőtt történt eseményekkel foglalkozó kutatók voltak a konferencián. 1800 kutató elképesztően sok tagozatban, szekcióban mutatta be a munkákat, amelyek az elmúlt 2-2, 5 millió évvel foglalkoztak: éghajlatai változás, földtörténeti változás, az emberiség megjelenése, a társadalom szerveződése és hatása a világra. Ebben a tekintetben lépett tovább az elmúlt kongresszusokhoz képest a találkozó, mert nemcsak azt vizsgálták, hogy a múltban milyen hatással volt az emberiség a földünkre pozitív és negatív értelemben, hanem ezekből a múltbéli és jelenlegi trendekből megpróbáltak jövőképet is rajzolni.

Említette az éghajlatváltozást – a rendkívül forró nyár megint előtérbe helyezte ezt a kérdést, és a szakemberek véleménye megoszlik a kérdésben.

– Az egész negyedidőszaknak az egyik legfontosabb vonása az, hogy folyamatos és állandó éghajlati változásokat tudunk megfigyelni. Akik azt mondják, hogy mindig is voltak ilyen éghajlati változások, azoknak a kutatóknak is igazuk van, hiszen tudjuk, hogy 100-120 ezer évvel ezelőtt Grönlandon nem volt jégtakaró. Tehát jelenleg is nyugodtan előállhat egy ugyanilyen szituáció, viszont akkor nem élt hat milliárd ember, és nem tömörül a világ gazdasági, társadalmi vagyonának jelentős része a tengerpartokra, nem volt ilyen fejlett államokká szerveződött társadalom.

A vadászó népek el tudtak vándorolni a változások hatása elől, de most gondoljunk csak a kikötőkre vagy a tengerparti városokra, az ott élő emberekre. És mielőtt azt gondolnánk innen Magyarországról nézve, hogy minket a Kárpátok, a Dinári hegység és az Alpok megvédenek, ez teljesen igaz, csakhogy egy rendszer van, és ez a társadalom ezer szállal kötődik a tengerhez, a tengerparti népekhez, az ő bukásuk vagy felemelkedésük a mi sorsunkat is megváltoztatja.

Az éghajlati változásnak tehát van egy természetes trendje. Mindig is volt. Egy folyamatos felmelegedés után lehűlések, néhány száz, ezer, tízezer vagy százezer éves ciklusban gyönyörűen kirajzolódnak. Ami rendkívülivé teszi ezt a változást, hogy az emberiség széndioxid kibocsátó lett, ózonréteget bontó anyagokat bocsátunk ki, azaz mi is hozzájárulunk az éghajlatváltozáshoz. Meddig mehet ez így?

Hány embert érinthet a tengerek megemelkedése?

– A jelenlegi ismereteink szerint például a grönlandi jégtakarónak az elolvadása egy 30 méteres világtengeri szintemelkedést okozna, ha ugyanez az Antarktisznál is bekövetkezik, akkor az 70-90 métert jelent.

Mit jelent ez? Angliának azt jelentené, hogy megközelítően egyharmada-fele tenger alá kerülhet. Vagy gondoljunk Hollandiára, ahol a legnagyobb gátépítési programok ellenére óriási problémát jelent. Gondoljunk végig egy olyan tényezőt, hogy a sós tengervíz 20-30 méterrel fölé emelkedik a gátak mögötti védett területnek. Ez azt jelenti, hogy a sós víz bekerül a dűnékbe, kiszorítja az édesvizet. Kiszáradnak a fák, nem tudják megvédeni a dűnéket a széltől, és a dűnék elkezdenek hátrálni.
Mondanék még egy sokkal keményebb, húsba vágó példát, Bangladest. Banglades egy folyó torkolatában helyezkedik el, ha ebbe a torkolatba beáramlik a tengervíz, több százmillió ember fizikai léte kerül veszélybe. Nyilvánvaló, ezek az emberek is meg akarnak élni, elkezdenek befelé hátrálni a szárazföld felé, ahol már más államok vannak.

És még azt sem mondhatjuk ugye, hogy utánunk a vízözön, mert ez viszonylag rövid idő alatt játszódhat le esetleg, akár egy emberöltő alatt.

– Így van. A konferencián több modell is foglalkozott azzal, hogy egy ilyen változás mennyi idő alatt játszódik le. A grönlandi jégtakaró leolvadását a legpesszimistább megközelítés 2050-re mutatja ki. Mondhatnánk, hogy na, nem hiszem. Erre azt tudnám felelni, hogy a tavalyi évtől a Kilimandzsáró hava nem létezik, megszűnt. Tehát ilyen gyorsak ezek a változások, és azt vetítik előre, hogy a tengerparti területeken nagyon sok nép be fog szorulni a kontinenseknek a belsejébe.

Ez egy új népvándorlás gyakorlatilag.

– Így van. Nagyon sok kutató szerint tulajdonképpen már meg is kezdődtek ezek a népvándorlások valamikor a 90-es évek kezdetén, és hogyha hozzávesszük és talán ez a legfájóbb probléma, hogy miközben a tengerparti területeken tengervízelöntéssel kell számolnunk, ugyanakkor a kontinentális területeken, belső területeken sivatagosodással.

A Szahara négy kilométerrel halad évente délfelé. Azok a zavargások, amik Közép-Afrikából, pont a szavanna és a sivatag pereméről érkeznek, jelentős része abból származik, hogy az arab származású iszlám vallású törzsek kiszorulnak a korábbi élőhelyükről, mert elnyeli őket a sivatag és el kezdenek más népek, teljesen más etnikumú, teljesen más vallási, kulturális berendezkedésű népeknek az élőterébe beáramlani, beszivárogni. Hogy milyen gyors lehet az emberiség mozgása, csak egy példa: Kínában, amikor beindult tulajdonképpen a tengerpartok benépesítése, – vámszabadterületekké nyilvánították őket a 90-es években -, egy év alatt 30 millió ember költözött Kína belső területeiről a tengerpartra. Ezekre a változásokra, ha a mi régiónkat is érintik, márpedig érinteni fogják, előre fel kell készülni.

Forrás: Rádió.hu/Szonda