Az Antarktisz feletti ózonlyuk nagyobb mint valaha

Az ózonlyuk jelenleg 28 millió négyzetkilométer, az eddigi abszolút csúcs 28, 5 millió négyzetkilométer volt. Minden évben a legnagyobb kiterjedésű lyukat szeptember második felében mérik – nyilatkozta a cambridge – i székhelyű Brit Antarktisz Kutatócsoport szakértője a Reuters-nek.

A Föld élővilágát a Nap pusztító ultraibolya sugárzásától védő, a sztratoszférában elhelyezkedő ózonpajzsot emberi eredetű szennyező anyagok rombolják, amelyek túlnyomó része az északi féltekén kerül a légkörbe.

2002-ben az ózonlyuk hirtelen csökkenésnek indult, amely miatt sok tudós elképzelhetőnek tartotta, hogy megindul egy ellentétes irányú folyamat. Mindez hiú ábránd volt azonban, a csökkenést feltehetően a sztratoszféra akkori különleges körülményei okozták. 2003-ban a korábban tapasztalt mértékben tágul tovább a lyuk.

Az ózonlyukat 1985-ben fedezték fel. A pajzsot romboló szennyezőanyagok kibocsátásának korlátozásában 1994-ben kezdődött el határozottabb fellépés. Az elmúlt évtized rekordjához viszonyítva most körülbelül 6 százalékkal alacsonyabb a káros anyag kibocsátás. A kibocsátáscsökkenés hatása csak évek múltán lesz érezhető, illetve négyzetkilométer fogyatkozásban mérhető.

A Reutersnek nyilatkozó brit tudós, Jonathan Shanklin, aki tagja volt az ózonlyukat felfedező kutatócsoportnak is, optimista, úgy véli hogy közel vagyunk a legrosszabbhoz, azaz a legnagyobb méretű lyukhoz, és véleménye szerint még egy évtized, és elkezdődik az ózonpajzs regenerálódása.

Létfontosságú azonban, hogy az országok betartsák az ózonpajzsot romboló szennyező anyagok kibocsátásának korlátozásáról szóló Montreáli Egyezményt. Más a helyzet az üvegházhatást fokozó szén-dioxid kibocsátásának csökkentését előirányzó törekvésekkel. Mint ismert az USA a Kyotoi Egyezményt nem csak hogy elutasította, de azt sem volt hajlandó elfogadni, hogy a szén-dioxidnak káros hatása van a légkörre.