Focilabda alakú az univerzum, sőt: kisebb is mint gondoltuk?
Az ötlet olyan adatok alapján vetődött fel, amelyeket a NASA egyik mikrohullámú műholdja, a WMAP szolgáltatott az amerikai űrkutatási hivatal munkatársainak.
A WMAP azt a háttérsugárzást vizsgálja, amely a tudósok szerint a Big Bang, vagyis a nagy ősrobbanás, az univerzum keletkezése óta létezik. A mikrohullámú háttérsugárzás elemzéséből a tudósok a világmindenség korábbi állapotára következtethetnek, a mostani vizsgálatok során, a műhold adatai révén például az univerzum 380 ezer éves korára tudnak visszatekinteni a rádiócsillagászok. A háttérben fluktuáció, hullámzás észlelhető, olyan hullámok, mint a tengerben vagy az óceánban – mondják a szakértők, akiket a Nature tudományos folyóirat idéz. Ezek olyan csomósodások, „rögök” emlékei, amelyekből később a csillagok és a galaxisok kialakultak.
Egy végtelen univerzum mindenféle hullámokat tartalmazna – állítják a rádiócsillagászok. A WMAP azonban a nagyon hosszú hullámokat nem észlelte, ez tehát arra mutat, hogy a világmindenség nem végtelen, minthogy például egy fürdőkádban is nehéz embermagasságú hullámokat „gyártani”.
A jelenlegi megfigyelések szerint az univerzum legjobb modelljét a Poincaré-féle dodekaéderes tér szolgáltatja – közölte Jeffrey Weeks, egy New York-i matematikus a Nature-ben. A szférikus modell, amely 12 „gömbötszög” által határolt testnek képzeli az univerzumot – nos ez tűnik a leginkább reálisnak a kuatások jelenlegi állása szerint. Egy ilyen teória igazolja a leginkább a sugárzásmérőkben regisztrált adatok eloszlását.
Az angliai Cambridge egyetemén dolgozó kozmológus, Janna Levin is azt mondja, hogy a dodekaéderes koncepció „szép megoldás”, de szerinte másféle geometriai alakzatok is produkálhatnak hasonló teszteredményeket a háttérsugárzás vizsgálatakor. Levin azon is meglepődne, ha az univerzum valóban olyan kicsi lenne, mint ahogyan az amerikaiak azt most elképzelik.
A legtöbb fizikus Levin szerint azt feltételezi, hogy a világmindenség végtelen, ám rögtön hozzátette, hogy Einstein vonatkozó elméletei nem adnak választ arra, hogy határos-e vagy végtelen az univerzum.
A legújabb amerikai teóriák szerint mindenesetre egy hatvanmillió fényév hosszúságú utazás a dodekaéderes szerkezetű univerzumban ugyanoda juttatná vissza az utazót, mint ahonnan elindult. Ez az utazás kezdetben ugyanolyannak tűnhet, mint egykor a Föld körbehajózása: a végtelen tengernek nekiindulva Magellán sem lehetett tökéletesen biztos abban, hogy ugyanoda térhet vissza (ő maga nem is tért vissza, de nem azért, mert a Föld nem gömb alakú).
Szinte teljesen szabályos kör alakú erdő nő egy vulkán körül
Az új-zélandi vulkán körül található erdő formája nem a véletlen műve.
Romlik a tavak jégminősége a klímaváltozással
A tavi jég sok helyen a téli sportok szerelmesei vagy épp a közlekedők számára jelent fontos helyszínt.
Különös, zebracsíkos követ talált a Perseverance marsjáró
A Perseverance rover már nagyjából egy hónapja mászik felfelé a Jezero-kráter pereme felé, hogy ősi köveket keressen.
Újabb galaxisrandevút örökített meg a James Webb-űrteleszkóp
Egy 450 millió fényévre lévő elliptikus és egy spirálgalaxis találkozását, ami több százmillió éve történt, az űrteleszkóp infravörös tartományban örökítette meg.
A hófehér homokdűnék birodalmában jártunk
Mint egy délibáb, úgy csillogtak a hófehér dűnék, melyhez bámulatos panorámát nyújtott a bárányfelhőkkel tarkított kék égbolt, háttérben pedig a csipkés hegycsúcsok. Akár egy tökéletesen megkomponált festmény.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
