Tengerre Mister!

Pihenés alatt talán semmi nem változtatja meg annyira a világképünket, mint egy hét vitorlázás a tengeren, különösen, ha az nem céltalan, hanem erőpróba, vetélkedés, verseny is, amihez összpontosítás és csapatmunka, tudás és szerencse, valamint gyors reakciók kellenek, jól kiválasztott útvonal és bátorság a taktikához, vagy a közvetlen kiszorítósdihoz, a több tonnás test megdöntéséhez, a kötelek kifeszítéséhez, illetve a vitorla dagasztáshoz, a leggyorsabbá váláshoz.

Egy hét lecke a békés és háborgó Adriáról

Egy hét verseny után, akit a tenger szele megcsapott máshogy látja az eget, a Földet, átformálódik egy kicsit a történelem is, az olvasmány élményekhez tapasztalás társul, véraláfutás a kötelek folyamatos húzásától, kis sebek az ujjakba akadó szegecsektől, hátfájás a csörlő egésznapos izgatott tekerésétől, éhség a szüntelen feszültségtől.

Még a békés Adria is kiskötetnyi leckét ad önmagáról egy hét alatt. Érthetővé válnak a legegyszerűbb viszonyok, kapitány és legénysége, vihar és fegyelem, napozás és ügyelet között. A rend és lázadás útleírásokban kicsit erőltetettnek tűnő homályos indítékai maguktól értetődőek lesznek, de legalábbis könnyen elképzelhetőek a kis fegyelemsértésekre kiosztott aránytalan megtorlás-morzsákból kiindulva.

A hajózás mindenre minta, ami az életben navigáció. És mi nem az? Csak a vizen – látszólag – egyértelműbben kijelölhető az útvonal, hogy honnan hova szeretne az ember eljutni és az is hamarabb megérthető, hogy akkor miért nem arra megy, hiszen a szembe fúj a szembe szél. De a vitorlásnak sok mindenre tekintettel kell lennie: a széljárásra, a hajó adottságaira, a legénység ambiciójára, a tenger áramlására, a parti szelek szeszélyére, a nyílt vizek csábítására és a többi hajó által választott taktikára.

Egy hétig a szél körül forog minden

Egy hétig minden a szél körül forog. Honnan fúj, hogyan fúj. Lepörög, irányt vált, csíkban megnyílik, hátszéllé csendesül, élesen jön, elül, felerősödik, vagy amitől a versenyvitorlás életkedve is elszáll: szélcsend. És aztán a nevükön nevezett szelek: a bora, a jugó, a meltemi, mind külön összetett üzenetek. Mert a vihar sem mindegy, hogy honnan érkezik. A szárazföld felől, a hideg légáramlatok buknak át a parthoz közeli hegyeken és onnan lezúgva fodroznak sűrű hullámokat, de süvítenek… és pillanatok alatt olyan kiszolgáltatottá válik minden kezdő, mintha az óceán közepén felejtette volna az isten, egy darab deszkán.

A rutinos öreg rókák, akik már egy évtizede járnak a horvát tengerre és a hajójukat szinte felkapta az Isztria közeli kora tavaszi bora, azoknak a csontjaikba véste a leckét a dermedt rémület: inkább a nyílt tenger felé érdemes ilyenkor menekülni, mert a partoknál sokkal erősebb a széllökés, mint távolabb. A vitorlázás életveszélyes. Nem könnyű belehalni, de amikor erős, negyedes szélben, csaknem széllel szemben megy a hajó, akkor az öttonnás testet 20-30 kilométeres sebességgel húzzák-tolják-döntik a „szélerők” hogy csak úgy szeljük a hullámokat.

Döngetünk. Felcsap a vízpermet, puffan az áramvonalas testbe rejtett négyszoba hall, az amerikai konyhás, két WC-s, zuhanyzó fülkés Bavaria 44-es. Fel, le két-három méteres hullámokon lovagolunk. A korlát lába oldalt már a vízben, átcsapnak a hullámok az orrban ülő szirén feje fölött, elhalkul a kacagás, a rémület fehérje feszül az arcán, beszükül a tekintete, egyetlen óvatlan mozdulat, és lecsúszhat a fedélzetről a vízbe, de most megfordulni sem lenne könnyű, a hullámok is takarnák, nincsen rajta mentőmellény és elrontaná a játékunkat, hiszen ez egy verseny, amin részt veszünk.

A Mister Regatta félprofi vitorlás versenye.Az öböl csendes. Terjeng a levegőben a luxus. Ide mindenki azért jött, hogy jól érezze magát. A milliárdosok is itt parkolnak a milliomosok mellett, és a bérelt hajókban a nyaraló akár milliomosnak is érezheti magát, mert az eszközök, a kellékek, amelyek körbeveszik, nagyon drágák, egyszerű halandók számára lényegében elérhetetlenek. Egy hét azonban még valahogy kivásárolható a luxuslétből, egy hajó egy millió forint ennyi időre, és ebben már az üzemanyag, a kikötői díjak is benne vannak.

Kikötni a legjobb

Kikötni a legjobb. Nemcsak azért mert kikötni nehéz, hanem mert valószínűleg minden alkalommal teljesül az alapvető vágy, a megérkezés, a révbe érés, a célba jutás, a megpihenés, a szárazföld megtalálásnak, az új világ felfedezésének legnagyobb hajós kihívása. Trogir, Iz, Tribunj, Milna, Stomorska, Akármiska, … egyik olyan mint a másik és utánozhatatlanul egyediek. Béke van. Talán erre nem is volt háború. Illetve volt, több is, mert évezredes csoszogástól fényes a márvány a talpunk alatt a sikátorokban. Faltól falig másfél méter. Széle hossza egy kilométer. Mintha az olasz, a görög óvárosok peremén járnánk.

A szigeteken nem lopnak, már évszázadok óta nem, mert aki lop, azt itt utolérik… és a polipsaláta, a kagyló, fokhagymás rák, és fűszeres hal mindenütt. Rizottó rákból, kagylóból, abban talán lehet csalódni, azt könnyebb elrontani, ha kicsit vizes én nem szeretem, de a helyiek nagy kedvvel kínálják…