Visszatért egy 66 éve eltűnt óriás aszteroida

Jó hír, hogy bár november 4-én a kisbolygó újra megközelíti a Földet, relatíve messze, hét millió kilométerre halad el mellettünk.

Becsapódása komoly pusztítást vihetne végbe a Földön

Az először 1937 UB néven bejegyzett, majd Hermes névre keresztelt aszteroida azzal írta be magát a csillagászati történelembe, hogy 1937 október 30-án rekord közelségbe került a Földhöz, és ezt a csúcsot ötven éven keresztül más kisbolygónak nem is sikerült megdöntenie. A Hermes azért is szerepelt régóta a csillagászok kívánságlistáján, mert 1937-es közelsége után nyomtalanul eltűnt.

A szabályatalan alakú kisbolygó átmérőjét akkor 800 méter körülire tették, most egy-két kilométer közöttire becsülik, és becsapódása komoly pusztítást vihetne végbe a Földön. A rekord közelség már 1937-ben felvillanyozta a csillagászokat, igyekeztek minél több adatot gyűjteni róla, pályája pontos meghatározására törekedtek, ám négy nap után a Hermes eltűnt a szemük elől.

A kisbolygó újrafelfedezése

A kisbolygó újrafelfedezése véletlen volt. Brian Skiff, az arizonai Lowell Csillagvizsgáló munkatársa szerda hajnalban fényes égitestet észlelt, és mivel mozgásából ítélve, úgy tűnt közel van a Földhöz, riasztotta a cambridge-i (Massachusetts állam) Smithsonian csillagászati központ kisbolygókat figyelő részlegét.

A központ egyik munkatársa észlelte a hívást, és azonnal kérte a megfigyelő állomásokat, vizsgálják meg a jelenséget, és erősítsék meg a megfigyelést. Mielőtt Kaliforniában felkelt a nap, egy ottani csillagász is látta a kisbolygót.

Független megfigyelések alapján végül a cambridge-i központ kiszámította az aszteroida pályáját, amelyet összevetve korábbi adatsorokkal, arra a következtetésre jutottak, hogy nagy valószínűséggel a rég elveszettnek hitt Hermes tért vissza. Bár pályája nem egyezik tökéletesen az 1937-es aszteroidáéval, ám ezt a tudósok a Földhöz és a Vénuszhoz való közelkerülés során bekövetkezett gravitációs eltérítéssel magyarázzák.

Ezenkívül november 4-ére veszélyetelen Föld-közelséget is jeleztek a csillagászok. Ekkor radar felvételeket is lehet majd készíteni a kisbolygóról, ami a feltételezést szintén megerősítheti, netán cáfolhatja.

2001-ben a német Heidelbergi Egyetem kutatói már jelezték, hogy valószínűleg 2003 októbere kedvező időpont lesz a Hermes megfigyelésére. Az égitestet egyébként Karl Weimuth csillagász fedezte fel 1937 október 28-án. A kisbolygó a Mars és a Jupiter közötti aszteroida övezetből származik.

A Földhöz való közel kerülés új csúcstartója

A Földhöz való közel kerülésben jelenleg az az aszteroida a csúcstartó, amely 2003. szeptember 27-én 88 ezer kilométeres távolságban száguldott el a bolygónk mellett. Az aszteroida közelségét jól szemlélteti, hogy a kommunikációs műholdak 42 ezer kilométerre keringenek bolygónk körül.

Érdekesség, hogy a fantáziadúsan 2003 SQ222-nek elkeresztelt aszteroidát csupán szeptember 28-án észlelte először a már említett Lowell Csillagvizsgáló földközeli objektumokat kereső programja. Ekkor tehát az égitest már ismét távolódóban volt a Földtől, és nem is a pályájának hozzánk legközelebb eső részén járt. Az égitest átmérője egyébként nem haladta meg a tíz métert, veszélyt nem jelentett volna a Földre.