Intenzív napkitörések – még nincs vége az űrviharnak

A tudósok szerint a Föld mágneses terét elért eddigi gázfelhők mérsékelt geomagnetikus viharokat keltettek. Minthogy a gázok elektromosan töltött részecskéket tartalmaznak, ezért a távközlési, a műholdas, a navigációs és az áramszolgáltató berendezések működésében rendellenességek léptek fel – írja a BBC. A rendellenességeket azonban a fogyasztók nem érzékelhették, csupán a technikai személyzet regisztrálta például az áramtermelő cégeknél.

Megzavarták a GPS-t

A műholdas helyzetmeghatározásra használt GPS ugyanakkor időszakosan leállt például Kanadában. A Mount Everest hegymászói pedig zavart, interferenciákat észleltek rádióikban, miközben a világ legmagasabb csúcsa felé haladtak. Megpróbáltak műholdakon keresztül üzeneteket is küldeni, de ez sem sikerült nekik minden esetben.

A repülőgépek kommunikációjában szintén történtek kisebb problémák, a gépeknek át is kellett kapcsolniuk a egy másik, méghozzá műholdas csatornára, ám jelentősebb gond nem volt, és a mobiltelefonok használatát sem nehezítette különösebben a napviharok okozta gáz találkozása a Föld légkörével és mágneses mezejével.

A Földnél tízszer nagyobb napfoltok

A napfoltok megjelenésekor rendkívül forró gázok szabadulnak fel, sőt az óriás foltokat úgynevezett koronális tömegkilövellések (CME-k) is kísérhetik – koronának hívják a Nap legkülső rétegét. Ilyenkor akár több milliárd tonna szuperforró plazma lövell ki az űrbe, nem ritkán a Föld felé. A kozmikus események hatására Északi fény is látszódhat.

A szuperforró gáz először pénteken érte el a Földet, és ekkor kölcsönhatásba lépett bolygónk mágneses mezejével, ami geomagnetikus viharokat okozott. A Földet elérő kilökődés a 484-es számú napfoltból származott. Ez a folt az elmúlt napokban folyamatosan növekedett, átmérője jelenleg körülbelül tízszerese a Földének, ami azt jelenti, hogy átlagosan tízszer nagyobb, mint egy átlagos napfolt – írja a New Scientist brit tudományos lap.

A napfoltból először szerdán törtek elő a szuperforró gázok, ami után az amerikai Óceanográfiai és Légköri Felügyelet (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) jelezte, hogy a Nap szokatlan aktivitása geomagnetikus zavarokat okozhat.

Időközben egy másik, az előzővel megegyező méretű napfolt is képződött, amely két kitörést már produkált, a legutóbbit vasárnap. Ezek a gázfelhők hétfőn-kedden érték-érik el a bolygónkat. A csillagászok szerint ez a 486-os számú napfolt is lassan a Föld felé fordul, és a kettő együtt további viharos űridőjárást okozhat a következő hetekben. A második napfolt először múlt csütörtökön produkált koronaanyag-kilökődést, de ekkor még nem fordult teljesen felénk.

Trópusi vihar a hurrikánszezonon kívül?

A napfoltok megjelenési gyakorisága nem állandó, néha nagyon sok, néha pedig nagyon kevés található belőlük a Napon. A napfoltok gyakorisága jellegzetes ciklicitást mutat, amelynek időtartama nagyjából 11, 2 év.

A jelenlegi intenzív napfolt-jelenség azért is váratlan, mert az utolsó naptevékenységi maximum időpontja 2001-ben volt. Olyan ez tehát, mintha trópusi vihar keletkezne a hurrikánszezonon kívül – fogalmazott a NOAA szakértője a New Scientistnek.

Az emberekre is kihat a napfolttevékenység

Korábban számos időjárási szélsőséget, furcsaságot is tulajdonítottak a napfoltoknak, például a középkorban a kis-jégkorszakként ismert lehűlési periódust szintén a napfoltoknak tulajdonították. Az igazság azonban az, hogy a napfoltoknak a földi időjárásra nézve gyakorlatilag semmilyen közvetlen vagy közvetett hatása nincsen.

Egyes elméletek szerint napfoltmaximumok idején az emberek is megbolondulnak, pontosabban úgy viselkednek, mint a hangyák az esőben. A statisztikák szerint ilyenkor több a baleset, katasztrófa, az emberek idegesebbek. Meglepő, hogy mely évekre estek az elmúlt évtizedek naptevékenységi maximumai: 1945, 1956, 1968, 1979, 1990, 2001.

A különleges alakzatok és a napkitörések közötti összefüggések

Régi törekvése a csillagászoknak, hogy megpróbálják előre jelezni a napkitöréseket. A japán Yohkoh műhold mérései alapján korábban a NASA kutatói kapcsolatot fedeztek fel az erőteljes, több milliárd nukleáris robbantással felérő energiájú kromoszférikus kitörések, és a kitörés helyén ezt megelőzően kialakuló felszíni alakzatok között – írja a Sulinet témával foglalkozó aloldala.

A napkitörésekben hirtelen nagy energia szabadul ki a Nap légkörének egy viszonylag kis tartományából. Néha több tízmilliárdnyi tonna gáz dobódik ki néhány millió kilométeres óránkénti sebességgel. Régóta gyanítják, hogy az ehhez szükséges energia az aktív vidékek, azaz a napfoltok mágneses terében felhalmozott mágneses energiából származik. A japán Yohkoh műhold röntgentávcsövének az elmúlt két évre vonatkozó valamennyi adatát (napi ötven felvételt) elemezték. Az eredmény egyértelműen megerősítette a korábbi gyanút: közvetlen kapcsolat van a szigmoidok és a napkitörések között.