Az eddigi legnagyobb „napvillanás” megbénította a műholdakat

A villanás olyan erőteljes volt, hogy azok a detektorok, amelyek a Nap felszínét figyelték, működésképtelenné váltak, miután túltöltötte őket a sok „információ”. A kitörés – az elmúlt napokban már megszokhattuk – hatalmas gázfelhők képződésével járt együtt. A szuperforró gáz az űrbe került, és egy része a Föld felé vette útját. A BBC által idézett kutatók szerint központi csillagunk mostani aktivitása – amely immár tíz napja tart – a legdramatikusabb és legintenzívebb tevékenység, amelyet valaha az emberiség észlelt az égitest felszínén.

A csillagászok a Nap tevékenységét X-szel kezdődő kódokkal jellemzik. Minél magasabb szám követi az X-et, annál erősebb a napkitörés.

A napfoltok és a napkitörések A napfoltok megjelenésekor, az úgynevezett napkitörések idején rendkívül forró gázok szabadulnak fel, sőt az óriás foltokat úgynevezett koronális tömegkilövellések (CME-k) is kísérhetik – koronának hívják a Nap legkülső rétegét. Ilyenkor akár több milliárd tonna szuperforró plazma lövell ki az űrbe, nem ritkán a Föld felé. A kozmikus események hatására északi fény is látszódhat.

Vasárnap például egy X8-as és egy X3-as villanás volt, hétfőn viszont egy X3-as és egy kisebb volt regisztrálható. Az elmúlt héten volt példa X7-es és X10-es aktivitásra is, amelyek egymást követték. Amit viszont kedden észleltek, arra eddig nem volt példa. A kutatók szerint a keddi napkitörés erőssége az X20 fölötti tevékenységre utalt, ezzel felülmúlva a 2001. április 2-ai és az 1989. augusztus 16-ai villanásokat, amelyek X20-asnak sorolhatók be. A mostani kitörések, villanások, gázkibocsátások a Nap peremén lévő 486-os régióból erednek. A tudósok ezt a térséget immár egyértelműen a Nap legaktívabb zónájának minősítették, amelyet a szoláris megfigyelések történetében feljegyeztek.

Az emberekre is kihat a napfolttevékenység

Korábban számos időjárási szélsőséget, furcsaságot is tulajdonítottak a napfoltoknak, például a középkorban a kis-jégkorszakként ismert lehűlési periódust szintén a napfoltoknak tulajdonították. Az igazság azonban az, hogy a napfoltoknak a földi időjárásra nézve gyakorlatilag semmilyen közvetlen vagy közvetett hatása nincsen. Egyes elméletek szerint napfoltmaximumok idején az emberek is megbolondulnak, pontosabban úgy viselkednek, mint a hangyák az esőben. A statisztikák szerint ilyenkor több a baleset, katasztrófa, az emberek idegesebbek. Meglepő, hogy mely évekre estek az elmúlt évtizedek naptevékenységi maximumai: 1945, 1956, 1968, 1979, 1990, 2001.