Mi lesz veled Balaton?

„A Balaton vízpótlására se szükség, se lehetőség nincs rövid távon” – mutatott rá Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a Balatoni Tárcaközi Bizottság elnöke a testület keddi ülését követő sajtótájékoztatón. „A tó biológiai állapota nagyon jó, nem indokolja a vízszintemelést, a vízutánpótlást. Hosszabb távon ugyanakkor elemezni kell a technikai megoldásokat, felkészülve az éghajlatváltozás, a tartósan száraz időjárás hatásainak kivédésére.”

A miniszter szerint a lakosságnak kell a tóhoz, a természetes rendszerhez igazodnia, alkalmazkodnia és nem fordítva. Ahol szükséges, kotrásokkal, hínárirtással is lehet javítani a fürdőzési feltételeket. A szociológiai vizsgálatra utalva a miniszter elmondta: a megkérdezettek a tóval kapcsolatos kedvezőtlen vonások között első helyre tették a magas árakat, csak másodikra az alacsony vízszintet, valamint harmadik helyre helyezték a vendéglátás tisztességtelenségét.

A Rábából semmiképpen sem pótolnák a vízet

Persányi a hosszabb távon lehetséges technikai megoldásokról szólva aláhúzta: már most elvethető a Rábából történő vízpótlás, ez ökológiailag kedvezőtlen lenne a folyóra és a tóra vonatkozóan egyaránt. A Rába menti lakosok ezt azért is ellenzik, mert érzelmileg erősön kötődnek a folyóhoz. Nem támogatható a Dunából történő vízpótlás, valamint a karsztvíz ilyen célú hasznosítása.

Esetleg tovább elemezhető a Dráva és a Mura hasznosítása a vízpótlásra. Mint emlékezetes a VITUKI idén készült tanulmány a Rábából történő téli-tavaszi vízpótlást tartotta a legmegfelelőbbnek, a Mura és a Dráva hasznosítása nagyságrendekkel többe került, mint a Rábából történő pótlás.

Szélsőségesen alacsony vízszint

A vízszint mérése A Balaton vízszintjét a siófoki vízmérce „0” cm pontjához viszonyítják, amely 103, 41 m Balti tengerszint feletti magasságnak felel meg. Többlet csapadék esetén a tóból a felesleges vizet a Siófoki zsilipen át a Sió csatornán keresztül engedik le a Dunába. Az utóbbi évek aszályos időjárására tekintettel a siófoki zsilip 2000. április hó óta zárva van. A Balaton jelenlegi vízszintje >>

A Balaton vízszintje az utolsó, november harmadikai mérés alkalmával 27 centiméter volt. Átbogarászva az első zsilip megépítése óta rendelkezésre álló, mintegy 140 éves adatsort, azt találjuk, hogy a tó életében többször is előfordultak szélsőségesen alacsony vízállások. Szélsőséges időszakot hoztak a tó történetében például az 1920-1923 közötti évek, valamint „ijesztő” volt a tó vízszintjének éves minimuma 1946-ban (38 cm), 1949-ben (22 cm), 1950-ben (35 cm), 1961-ben (33 cm) és legutóbb 1968-ban (41 cm).

A jelenlegi szabályozási szint 70 és 110 centiméter között van, azaz a cél ebben a sávban tartani a tó vízszintjét. Ettől jó 50-80 centiméter választja el jelenleg a tavat.

Negyedik éve csökken a természetes vízkészlet

Nem csak a természetes vízszint csökkenése rendkívüli, hanem a természetes vízkészlet változása, amely az elmúlt három, sőt 2003-mal együtt már négy évben szintén szélsőséges rekordot döntött. A természetes vízkészletváltozás a tó felületére hulló csapadék és a hozzáfolyás összegéből, illetve a párolgásból számított különbség. (Szélsőséges esetben a vízszint csökkenése napi egy centiméter is lehet, ez hatmillió köbméter víz elpárolgását jelenti.)

A természetes vízkészletváltozás 1921 óta 2000-ben volt először negatív: ekkor 23 milliméterrel, 2001-ben 11 milliméterrel, 2002-ben pedig 88 milliméterrel apadt a tó. (1921-2001 között évente átlagosan 620 milliméterrel nőtt a természetes vízkészlet.) A három, illetve a mostani szezonnal együtt már négy száraz év halmozódó vízhiánya tehát szélsőséges negatív példa.

A feljegyzések szerint két csapadék nélküli év után a harmadikban mindig megjöttek a tót feltöltő esők, most pedig már a negyedik száraz évben járunk. A vízszint megközelíti az 1949-es minimumot. Az elmúlt évszázadban tizenegy hónapnál tovább soha nem szünetelt a leeresztés; jelenleg három és fél éve van zárva a Sió-csatorna.

Balaton-régió – visszaesés az idegenforgalomban

Az idei idegenforgalmi esztendő egyik vesztese a Balaton régió volt. A három tóparti megyét érintő régió 164 településén az előző évinél mérsékeltebb vendégforgalom volt jellemző. Nyolc hónap alatt 796.000 vendég 3, 7 millió éjszakát töltött a kereskedelmi szálláshelyeken, a vendégek száma 6, a vendégéjszakáké 9 százalékkal csökkent az előző évihez képest. A visszaesés erőteljesebb volt az országos 1, 5, illetve 3 százalékos csökkenésnél.

Míg a szálláshelyek a somogyi parton 17, a veszprémin 2 százalékkal kevesebb vendéget fogadtak 2003-ban, mint egy évvel korábban, a zalai partszakaszon 4 százalékkal nőtt a vendégek száma. A külföldi vendégéjszakák számát illetően Somogyban 18, Veszprémben 11, Zalában pedig 9 százalékos visszaesést tapasztaltak.

A statisztikai adatok szerint a hazai vendégek száma erőteljesen a somogyi parton esett vissza (17 százalékkal), míg a tó veszprémi és zalai oldalán több magyar vendéget fogadtak (7, illetve 16 százalékos a növekedés e két partszakaszon).