A Naprendszer határán a Voyager-1 – túlélheti a Földet

Túlélheti a Földet is A Voyager-1 most az úgynevezett termination shock (végső sokk) övezetben jár, amelynél a Napból érkezett részecskék lelassulnak, és összeütköznek a mély űr atomi részecskéivel – írja a BBC. A végső sokk övezete után következik majd a heliopauza mezője, amely már az intersztelláris, vagyis a csillagközi tér kezdete. Egyelőre a tudósok bizonytalanok abban, hogy átlépte-e a Voyager-1 a végső sokk övezetét, de annyi biztos, hogy a Naprendszer legkülsőbb vidékén tartózkodik az űrszonda. Egyesek szerint ugyanis elképzelhető, hogy immár a heliopauza övezetében jár a berendezés. A Nature című tudományos folyóiratban hamarosan cikkek jelennek meg arról, hogy a tudósok mennyire bizonytalanok az ügyben – jelzi a BBC. Egyesek szerint ha a Voyager-1 eléri a mély űrt, vagyis az intersztelláris teret, akkor a Föld bolygót is túlélheti, a Naprendszer megsemmisülése esetén.

Az űrszonda jelenleg legalább 13, 5 milliárd kilométeres távolságban halad a Földtől – ez a Föld és a Nap közötti távolság kilencvenszerese. A Voyager-1 az első olyan, ember alkotta szerkezet, amely ilyen messze távolodott el bolygónktól és műszereiről még mindig küld adatokat – jelentették a hírügynökségek.

Az 1977-ben felbocsátott űrszonda élettartama messze felülmúlta a tudósok várakozásait: eredetileg csupán öt évre tervezték. A szonda azonban még sokáig működhet. Edward Stone, a Voyager-1 programmal foglalkozó kutató az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) székházában tartott szerdai sajtóértekezleten legalábbis kijelentette, hogy a Voyager-1 energiaellátása rendben van, s ha semmilyen műszer nem romlik el, a szonda 2020-ig is szolgáltathat adatokat.

A Voyager-2-t 1977. augusztus 20-án indították el a floridai Cape Canaveral űrrepülőtérről. Ez eddig az egyetlen ember alkotta szerkezet, amely találkozott a Naprendszer mind a négy óriásbolygójával. A Voyager-2 után szeptember 5-én bocsátották útjára az egyes számot viselő hasonnevű szondát: a Voyager-1 azonban ikertestvérénél gyorsabban haladhat, így „előrébb” tart nála.

Mindkét Voyager elsődleges feladata a Jupiter és a Szaturnusz, illetve holdjaik tanulmányozása volt. A két szonda útjai a Szaturnusz után szétváltak. A Voyager-1 elindult a Naprendszer pereme felé, míg a Voyager-2 engedélyt kapott arra, hogy az Uránuszhoz (1986 január) és a Neptunuszhoz (1989 augusztus) is ellátogasson.

A szondák rakterében az emberiséget és kozmikus környezetét bemutató szemléltető eszközöket helyeztek el. Ez egy arannyal futtatott rézhanglemez és a hozzá mellékelt lejátszó, valamint fényképek. Az összeállítás békés, nyugodt emberiségképet fest majdani hallgatójának. Hallható benne üdvözlet 55 nyelven, köztük magyarul is. Szól emellett a még ismeretlen hallgatóhoz Kurt Waldheim, aki a felbocsátás idején az ENSZ főtitkára volt, és Jimmy Carter, az Egyesült Államok akkori elnöke is.