Kék szalag a sivatagban – Egyiptomi körút

Kairóba, hála az utazási iroda körültekintő szervezésének, hajnali háromkor érkeztem meg. A repülőn felszolgált kávé hatása lassan távozott szervezetemből, pedig nagy szükségem lett volna rá. A reptér demarkációs vonalának számító fotocellás tolóajtót elhagyva ugyanis lelkes, munkára kész helybeli taxisok ajánlották szolgáltatásaikat a hazánkban megszokottól eltérő módon.

Körülfogtak, elzárták az utat, és portékájuk kínálták, melyek horpadt Zastavákból és Peugeot-ból állt. A busz iránt érdeklődtem, de egybehangzóan állították, hogy a Kairói Nemzetközi Repülőtér nem áll buszösszeköttetésben a 12 kilométerrel odébb alvó fővárossal. 40-50 egyiptomi fontról indultak a taxiárak, érdektelenségem hatására önmagukkal alkudtak. Harminc alá egyikük sem ment.

Szerencsére, bármikor érkezik is meg az utazó Kairóba, fogcsikorgató hideggel nem kell számolnia, így máris kellemes a tájékozódás. Végül természetesen akadt busz is: 25 piasztert, vagyis egynegyed fontot fizettem.

Kezdjük városi barangolással!

Kairóban – s ezt mindenkinek tudom ajánlani, aki nem különösebben kényes a zajra – a belvárosban szálltam meg. A legolcsóbbtól a luxusig mindenki megtalálja a neki tetszőt, és az „idegen” életbe a belvárosban lehet belecsöppenni a leggyorsabban, és legintenzívebben. A látnivaló számtalan, így érdemes összeállítani egy kis étlapot ízlés szerint válogatva az ínyencségekből.

Egy lehetséges variáció, ha előételként városi barangolást teszünk Kairóban, útba ejtve a többszáz iszlám emléket. Főfogásnak természetesen a piramisok számítanak, az Egyiptomi Múzeummal, mint körettel, hiszen enélkül lehetetlen megérteni a piramisokat és később Luxort. Desszertnek egyiptomi kávéházat ajánlanék, de nem kávét, ami török kávé formájában kerülhet asztalunkra, hanem beduin teát mentalevéllel, vagy a hideg hibiszkuszteát, a karkadit . Próbáljuk ki az almaszörpben pácolt dohányt vízipipában, a sishában, győzzön a kultúrszomj az egészséges életmóddal szemben.

Kairó tizenhat milliós város, magányra ne számítson senki. Egyiptom és az egész világ nagy attrakciói a piramisok, de kalkuláljuk a kirándulásba, hogy a fantasztikus élményben több ezer sorstársunk akar osztozni, ki-ki kedve szerint ordítva, videózva, tolakodva. A kiútat péntek jelenti, mivel ez az iszlám pihenőnap, és érdemes kora reggel útnak indulni. Ezzel a hőséget is elkerüljük, megakadályozva, hogy kikapcsolódásunk túlélő túrává alakuljon.

Az Egyiptomi Múzeum a belvárosban található, könnyű odatalálni, hatalmas vörös épülete és vagy száz egyenruhás rendőr irányít. Noha a múzeum légkondicionált, annyi az ember, mint egy focimeccsen, és még holtszezon sincsen. A fő csodánál, Tutankhamon sírjának emlékeinél mindig vastag, tömött sorok kígyóznak. Kígyózzunk mi is tovább dél felé.

Abu Szimbel lélegzetelállító sziklaszobrai

A főváros elhagyására több lehetőség is van, én a legnépszerűbbet választottam: éjszakai vonattal egészen Asszuánig utaztam, ami több szempontból is végállomás. Eddig tart a vasút, és itt ér véget az arab Egyiptom, innen kezdődik Núbia, átmenet fehér és fekete Afrika között. Núbiát elmosta a duzzasztógát építése után keletkezett mesterséges tó, de az asszuáni szigeten még akad néhány tradicionális épület.

De nem állhatunk meg itt, autóbuszra kell szállnunk, ha látni akarjuk a világ egyik legnagyobb látványosságát, a szudáni határ közelében fekvő Abu Szimbelt. Aki Abu Szimbelt látta, kemény kőből faragták – akárcsak a sziklába vájt templomok ülő-álló gólemfáraóit. A sziklanagyságok csak szervezett utazás formájában látogathatók: reggel négykor turistakonvoj indul Asszuánból erős géppisztolyos rendőri kísérettel. Valaki ettől biztonságban érzi magát, valaki épp ellenkezőleg.

Vissza nem térő lehetőségek az asszuáni bazár

A turistakonvoj több, mit száz buszból áll, így körülbelül ötezer ember érkezik egy időben Abu Szimbelbe. És egy egész hadsereg. Viszont: a kora reggeli napfényben lélegzetelállítóak a tízméteres sziklaszobrok. A korai indulásnak köszönhetően két-három óra körül visszaérkeznek az utazók Asszuánba, lehetőséget hagyva még egy-két délutáni programra, például vitorlázásra a Níluson.

Az asszuáni szállodák közül soknak van a tetején kis medence, így ha a vitorlázásnál közelebbi kapcsolatba akarunk kerülni a vízzel, ezt tudom ajánlani, kivált, ha a szálloda a Nílus partján van. Ez a top, amit díszletnek elképzelhetünk: alattunk a Nílus és buja partja, háttérben a kihalt Szahara.

Philiae templom

Ha pedig további ellenállhatatlan vágy ég bennünk, hogy romokat lássunk, a Philiae templom a legjobb választás, másutt ilyet a földön nem látni. A „híres” assszuáni gát nyugodtan kihagyható, s ebbe a kategóriába tartozik a másik turistacsapda, az ún. befejezetlen obeliszk.

Az este vegyes, ám kihagyhatatlan élménye a híres asszuáni bazár. A reptéri kalandot a taxisokkal csak bemelegítésnek hívhatjuk az asszuáni kereskedőkhöz képest. Minden potenciális vásárló úr „barát”, és minden hölgynek „gyönyörű, szívettépő szeme van”. Én sem tudtam ellenállni a trükköknek, és hosszú teázgatás, alkudozás után is áron felül vettem meg „eredeti”, núbiai bennszülöttek által faragott maszkomat, melyet, mint később kiderült, futószalagon gyártanak – Kenyában.

Az út koronája:Luxor

De mind a kairói, mind az asszuáni kereskedők csalafintasága eltörpül luxori kollégáikéhoz képest, mely utazásunk következő állomása. Éppen ezért azt javaslom, hogy Luxorban koncentráljunk a történelmi emlékekre a vásárlás helyett. A lehetetlen mindent látnunk mottó Luxorra is igaz. Nemcsak azért, mert a világ legnagyobb szabadtéri múzeuma messze van a várostól, sőt az Egyetlen folyó – a Nílus – másik oldalán terül el, hanem mert a nagy látványosságok a Királyok völgye, a Királynők völgye, II. Ramszesz kolosszusai, Hatsepsut temploma, távol esnek egymástól.

Többheti látnivaló van itt, s ehhez jönnek még magában Luxorban látható különlegességek, például a Karnaki templom, a legnagyobb ókori templom. Készüljünk fel hosszú gyalogtúrákra!

Luxorral fel is tettük a koronát utazásunkra, és ha jól csináltuk, kellően el is fáradtunk. Utazzunk még egy keveset, és vezessünk le néhány napig a vörös tenger partján Hurgadhában vagy a Szinai-félsziget üdülővárosában Dahabban, nem bánjuk meg. Én nem bántam meg.