Csekély szénmonoxidot találtak az Uránusz légkörében

A Thérese Encrenaz vezette kutatócsoport – amelyben a francia Országos Tudományos Kutatási Központ (CNRS), a Párizsi Obszervatórium és két párizsi egyetem kutatói mőködtek együtt – arra a következtetésre jutott, hogy a megfigyelt szénmonoxid molekula (CO) minden bizonnyal máshonnan került a bolygóra, például parányi meteoritok révén.

A felfedezés ugyanakkor rámutat arra, hogy a Naprendszer peremén található két “jéghideg óriásbolygó”, az Uránusz és a Neptunusz hasonló mérete és sűrűsége ellenére, meglepő különbségeket mutat.

Így a szénmonoxid és hidrogén-cianid molekulák, amelyekből bőséges mennyiség figyelhető meg a milliméteres színképelemzés révén a Neptunusz légkörének középső rétegében, ugyanezzel a módszerrel nem voltak kimutathatók az Uránuszon.

A szénmonoxid erőteljes jelenléte a Neptunuszon – amely közel ezerszer haladja meg e vegyületnek a Jupiteren és a Szaturnuszon mért mennyiségét – arra utal, hogy itt e molekulák a bolygó belsejében képződhetnek, ami fejlődésének menetébe engedhet betekintést.

Az Uránusz légkörében viszont csak a fény infravörös tartományát kihasználó új vizsgálati módszerrel sikerült szénmonoxidra bukkanni. Mégpedig annak az ISAAC elnevezéső, rendkívül nagy érzékenységő infravörös színképelemző készüléknek a segítségével, amelyet a Dél-európai Obszervatórium (ESO) chilei óriásteleszkópjának a gyújtópontjába helyeztek – mondták el a francia kutatók.