Élet a Földön kívül – Utazó mikrobák az űrben

Négy olyan egymástól függetlenül megjelent tanulmányt idéz fel a Spiegel német magazin, amelyek egybehangzóan azt állítják: lehetséges az élet a világűrben, sőt a földi eredetű élő szervezetek a Naprendszer külső zónáiba, illetve a csillagközi térbe is eljuthatnak. Ezek a mikroorganizmusok aztán más bolygókon „új hazára” találhatnak.

Élettől nyüzsög a világűr

Az említettek közül három friss vizsgálat a szén és a mikrobák világűrbeli elterjedésének lehetőségével foglalkozik, a negyedik pedig a Földhöz hasonló, lakható bolygók gyakoriságát vizsgálja, szimulálja. Ha az idézett brit és az amerikai tudósok véleménye valóban helytálló, akkor a világűrnek „csak úgy nyüzsögnie kellene az élettől” – írja a Spiegel.

A Cardiffi Egyetem kutatói, Max Wallis és Chandra Wickramasinghe például a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szaklapban azt a teóriát vetik fel, hogy a földi mikrobák a csillagközi térbe juthatnak. A brit tudósok számításai szerint aszteroidák becsapódása nyomán a mikroorganizmusok a Föld felszínéről a Naprendszer külső, fagyott zónáiba kerülhetnek, így például az üstökösök övezetébe (az üstökösök külső rétegeibe belefagyva), ahonnan tovább sodródhatnak a világűrbe.

Az üstökösök anyaga eljuthat más naprendszerekbe is

Az üstökösök, amelyek élő anyagot is hordozhatnak fagyott alkotórészeikben, évmilliók alatt elérhetik az úgynevezett Kuiper-övet, amelyet kisebb jég- és szikladarabok alkotnak, a Neptunusz pályáján kívül. Az egyes üstökösök, amelyek ebben a Kuiper-övben találhatók, képesek lehetnek egymásnak átadni az általuk hordozott anyagokat, és minthogy a Kuiper-övben lévő kisebb jégdarabok kiléphetnek a csillagközi térbe, a rajtuk lévő fagyott mikrobák is eljuthatnak más naprendszerekbe.

Korábbi világhír Chandra Wickramasinghe már 2001 júliusában világhírre tett szert, amikor a Föld atmoszférájának szélén egy olyan baktériumot fedezett fel, amely annak bizonyítására is alkalmasnak tűnik: létezhet élet a világűrben.

Ezek a mikrobák aztán egy új élet kifejlődésének az alapjait is hordozhatják magukban, és egy idegen bolygóra eljutva meg is valósulhat a bennük kódolt „genetikai program”. Wallis és Wickramasinghe meg vannak arról győződve, hogy a mikrobák egy ilyen űrutazást túl tudnának élni. Még akkor is, ha útjuk akár évmilliókig vagy milliárdokig is tartana. Ezt egyébként nemrégiben felfedezett földi mikrobák is „tanúsíthatják”, hiszen kőzetekbe bezárva hasonló időtartamon át képesek voltak fennmaradni.

A brit tudósok számításai szerint így akár néhány kilogrammnyi, sőt egy tonnányi, mikroorganizmusokat tartalmazó anyag is más naprendszerekbe kerülhet a miénkből. A két tudós úgy véli, efféle anyagból már egy kilogrammnyi is elegendő „az élet magjának más bolygókon való elhintéséhez”.

Az amerikaiak is hisznek az üstökösökben

Az üstökösökről Az üstökös lelke az üstökösmag, amely szenet, szilikátokat és egyéb szilárd szemcséket tartalmazhat. Mindezt nagy mennyiségben jelenlévő fagyott gázok tapasztják össze (főleg vízjég, ammónia, metán, széndioxid, szénmonoxid). Az üstökösök általában az óriásbolygókon túl találhatók, hatalmas felhő formájában veszik körül a Naprendszert. Csak akkor válnak feltűnővé, amikor pályájukon központi csillagunk közelébe érnek. Ilyenkor az őket érő sugárzás hatására felmelegszenek, és a felszínükön található anyag szublimálni, párologni kezd. Mivel egy ilyen kis égitestnek nincs számottevő gravitációs tere, légkörének gázai szabadon távozhatnak, és nagyméretű, diffúz gázburkot alkotnak körülötte – ezt nevezik kómának, vagy fejnek. A kóma gázanyaga kölcsönhatásba lép a Nap sugárnyomásával és a napszéllel. A Nap sugárnyomása a kis porszemcsékre a Nappal ellentétes irányú erővel hat, amelyek így a Nappal ellentétes irányba mozdulnak el. A fénynyomás hatására lemaradt porszemcséknek a hosszú, enyhén görbülő sorát nevezzük porcsóvának. Az ioncsóva ionizált részecskékből áll, amelyeket a napszél töltött részecskéi ragadnak magukkal, ezek alkotják az egyenes ioncsóvát. Minden egyes napközelség alkalmával az üstökös tehát anyagot veszít, így egy idő után fokozatosan elfogy. Forrás: Babylon5

Egy amerikai kutatócsoport ugyancsak az élet hordozóinak, követeinek tartja az üstökösöket. Amint azt Matthew Povich, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatója és kollégái a Science című folyóiratban leírták, az üstökösök szenet hordozhatnak szerte a világűrben, és igen messzire is eljuthatnak.

A Soho nevű napmegfigyelő-állomás, obszervatórium ultraibolya-spektroszkópjának segítségével az amerikaiak először fedeztek fel szén ionokat egy üstökös csóvájában. A szóban forgó égitest egyébként a Kudo-Fujikawa volt. A többszörösen is ionizált szén elsősorban a bolygók születésekor, a fiatal csillagok környezetében fordul elő.

Új gondolatok a szén ionokról

A tudósok mindeddig abból indultak ki, hogy az üstökösök szene a szénmonoxid felbomlásából keletkezik. Povich és kollégái viszont arra gyanakszanak, hogy a Kudo-Fujikawán megfigyelhető tiszta szén ionok előfordulása nem ezzel a jelenséggel magyarázható. Povichék szerint inkább arról lehet szó, hogy az üstökösök porszemcséi a Naprendszerben, illetve a világűrben szerves burkot halmoznak fel magukon, amelyek a Nap közelében elpárolognak. A fény, a napfény fotonjai aztán elragadják a gázok atomjairól az elektronokat, és így keletkeznek, pontosabban maradnak vissza a szén ionok.

Nem ritkák a lakható bolygók?

Egy másik tanulmányban, amely a szintén a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society aktuális kiadványában jelent meg, Bill Napier, az észak-ír Armagh Observatory csillagásza egy másik, egészen kényelmes utazási lehetőséget „javasol” a mikrobáknak: a Földről kikerülő kőzetek, amelyek szerves anyagokat is tartalmaznak, egyszerűen erodálódhatnak a világűrben. Ha ezek egy bizonyos méretnél kisebbre zsugorodnak, a Napsugárzás, a fénynyomás egyszerűen kinyomja őket a Naprendszerből. Napier ezért úgy gondolja, hogy Naprendszerünket egy alvó mikrobákból álló „bioszféra” veszi körül.

A tanulmány szerzői szerint az élet galaxisunk keletkezésénél sokkal rövidebb idő alatt terjedt szét a Tejútrendszerben. Mindez azt jelentené, hogy az élet a galaxisunkban sokkal elterjedtebb, mint azt hinnénk, és nagy valószínűséggel nem a Földről ered.

Amerikai tudósok legújabb szimulációjuk alapján szintén arra a következtetésre jutottak, hogy az élet az egész világűrben elterjedtebb lehet. Eredményeik arra utalnak, hogy az „utazó” mikrobák számos oázisra találhattak. A University of Washingtonon dolgozó Sean Raymond és csoportja a Naprendszer keletkezését 44-szer futtatta le számítógépein. Minden egyes szcenárió, azaz forgatókönyv szerint létrejöttek volna a Földhöz hasonló bolygók. Mindezt a csillagászok az Icarus nevű szakfolyóiratban írták le, amelyet az American Astronomical Society ad ki. E Földhöz hasonló bolygók közül szerintük tizenegy volt „lakható”, mármint körülbelül olyan távolságra helyezkedtek el a Naptól, mint a mi jelenlegi égitestünk.

„Szimulációink rendkívüli változatosságot mutattak a bolygók esetében” – nyilatkozta Raymond. Néhányan feleakkorák voltak, mint a Föld, és nagyon száraznak bizonyultak, mások háromszor haladtak meg a Föld méretét, és tízszeres vízmennyiséggel rendelkeztek.

Ha az amerikaiak számításai korrektnek bizonyulnak, akkor már a mi Naprendszerünk közvetlen közelében létezhetnének Földhöz hasonló bolygók. Ezek jelentős része lakható zónában kellene, hogy elhelyezkedjen, vagyis olyan övezetben, ahol a napjuktól való távolság miatt folyékony halmazállapotban lenne a rajtuk lévő víz.