Szerdától újra kezdődik a Mars Expressz leszálló egységének keresése

Az esetleges marsi élet nyomainak kutatására hivatott Beagle 2 leszállóegység-programjának brit irányítói vasárnapi londoni sajtóértekezletükön elismerték, hogy a szondával az elmúlt napok kísérletei során sem sikerült felvenni a kapcsolatot.

A Beagle 2 a Mars Expressz nevű európai hordozó fedélzetén érkezett a Marshoz, de annak ellenére sem lelik nyomát, hogy rádiójelét a Manchester melletti Jodrell Bank rádióteleszkóp és a Mars körül keringő egyik amerikai kutató műhold, a Mars Odyssey is folyamatosan fürkészte eddig.

Ez utóbbi azonban most már nem tud részt venni a Beagle 2 keresésében, mert fő feladata a kapcsolattartás az időközben szintén a Marsra érkezett amerikai önjáró robottal, a Spirittel, amelyről már meg is érkeztek az első képek a földi irányítóközpontba.

A brit szakértők vasárnap Londonban közölték, hogy fő reménységük most már a Mars Expresszben, a Beagle 2 anyaűrhajójában van, amely azonban csak szerdától lesz olyan pozícióban, hogy foghatja és továbbíthatja az élőlények kialakulását kutató nagy tudós, Charles Darwin hajójáról elnevezett leszállóegység rádiójelét.

Colin Pillinger professzor, a Beagle-program vezetője azt mondta, hogy az első kapcsolatfelvételi lehetőség a felszíni és a keringőegység között január 7-én, közép-európai idő szerint kora délután lesz. Pillinger hozzátette, hogy ennek sikertelensége esetén is még néhány hétig kutatni fogják a szonda nyomát.

Az Európai Űrügynökség (ESA) által a Marsra küldött Beagle 2 a beépített program szerint hétfőtől már 12 percenként küld azonosító rádiójelet. Ez a program akkor lép működésbe, ha a földi irányítóközpontból az előre meghatározott időpontokban addig nem sikerül felvenni vele a kapcsolatot.

Szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy a leszállóegység számítógépes órája elállítódott, és nem az előre meghatározott figyelési időpontokban küldte eddig a rádiójelet.

A brit szakértők ugyanakkor már korábban elismerték – jóllehet igen kevéssé valószínűnek minősítették – annak lehetőségét is, hogy a mintegy kocsikerék nagyságú leszállóegység éppen a kijelölt landolási övezet közepén nemrég felfedezett, 1 kilométer átmérőjű kráterbe esett. Ebben az esetben nem is lenne mód arra, hogy a szerkezet rádiójelei eljussanak a Földre.