Nagy méretű meteoritkrátert találtak Finnországban

A kráter Helsikitől körülbelül 175 kilométerre, északra található. Kora feltehetőleg másfél milliárd év. Ez az első meteoritkráter Finnországban, amit amatőrök fedeztek fel – adta hírül a finn Helsingin Sanomat napilap.

A felfedezést megerősítették a Helsinki Egyetem geológusai és geofizikusai is. Ők határozták meg a kráter korát is: úgy vélték, mivel a környező sziklaképződmények körülbelül 1, 8 milliárd évesek, a meteorit ennél később, 1, 5 milliárd évvel ezelőtt ütközhetett a Földdel.

Ez a 11. olyan kráter Finnországban, amelyet meteorit becsapódás alakított ki. Feltehetőleg ez a legnagyobb a finn meteoritkráterek közül, bár a szakértők szerint valaha még nagyobb (20-25 kilométer átmérőjű) volt, azonban a közbeeső jégkorszakok jelentősen lecsiszolták felületét. Ma már csak a kráter legalja maradt fenn, illetve a tágabb környezetben néhány kúp alakú szikladarab, amelyek szintén a becsapódás következtében deformálódhattak el.

Nemzetközi összehasonlításban a kráter nem tartozik a legnagyobbak közé. Például a 65 millió évvel ezelőtt a Yucatan-félszigeten becsapódott meteorit, amely a feltételezések szerint a dinoszauruszok kihalásához is vezetetett, 180 kilométer átmérőjű krátert hagyott maga mögött. Világszerte eddig 180 meteorit becsapódásról tudunk.

Mi is az a meteorit?

Az űrben nagy mennyiségű kozmikus törmelék található. Ennek jelentős hányada olyan anyag, amelyből valaha a bolygók létrejöttek, de akadnak köztük fiatalabb darabok is, mint amilyenek például az üstökösök után hátramaradt porszemek.

Ezeket az anyagokat a csillagászok három különböző néven emlegetik: meteoroid, meteor és meteorit. A meteoroid az ûrben keringő kődarab vagy homokszemcse.

A Földet folyamatosan bombázzák a különböző égitestek, melyeknek a nagysága a porszemétől egészen a néhány kilogrammos ködarabokéig terjed. A légkörbe 60.000 km/óra vagy még ennél is nagyobb sebességgel csapódnak be. A súrlódás következtében a levegő részecskéi is felhevülnek, és vörösen izzanak. A meteor az égen látható fénycsík, melyet egy égitest hagy hátra, amelyik elég, amint belép a légkörbe. Ezek a fénycsíkok hullócsillag néven is ismeretesek. A meteort, amelyik eléri a felszínt már meteoritnak nevezzük.

Miért különleges a meteorit?

Nem sok olyan kő van, amelyik túléli az utazást a légkörben, és ha elérik a Föld felszínét, a túlnyomó többségük nem nagyobb a homokszemcsénél. Évente csak körülbelül 20 új meteoritot találnak. A radioaktivitásuk azt mutatja, hogy a meteoritok a Naprendszer kialakulásának idején, azaz kb. 4, 6 milliárd évvel ezelőtt születtek.

Mivel minták a Naprendszer korai éveiből származó primitív anyagokból, a meteoritok nagyon keresettek a bolygókutatók körében. A meteoritoknak három fő típusát különböztetjük meg: léteznek nagy részben vasból álló vasmeteoritok, kővas meteoritok, melyek 1/3-1/2 arányban tartalmaznak fémet, illetve kőmeteoritok, melyekben kis mennyiségben ugyan, de előfordulhat fém.

A vasmeteoritokat a legkönnyebb felismerni, mert nagy sûrûségûek és ellenállóak. A kőmeteoritok azért érdekesek, mert soha nem hevülnek fel túlságosan (eltekintve attól a rövid időtől, amíg áthaladnak a légkörön). Vagyis, nem sokat változtak, amióta kialakultak. Következésképp a kémiai összetételükhöz, amellyel a Naprendszer kialakulásakor rendelkeztek.