Elvileg lehetett élet a Marson
Az Opportunity másfél havi kutakodása alatt egyértelmű bizonyítékokat szolgáltatott, hogy a Mars éghajlata egykor csapadékos volt, a bolygó felszíne pedig vízben „tocsogott”, azaz támogatta az élet kialakulását – jelentették be a NASA szakértői.
„Úgy véljük, hogy a Mars valaha lakható volt, támogatta az élet kialakulását” – nyilatkozta kedd este a NASA főtudósa Steve Squyres. „Ez persze nem jelenti, hogy az élet ki is alakult. Erről nincsenek információink. Ami biztos, valaha lett volna lehetőség a Földi élethez hasonló élet kialakulására.”
Az Opportunity egy „kincsesbányában” landolt
Az Opportunity január 25-én a marsi egyenlítő közeli Meridiani Planumon landolt. A bolygó körül keringő szondák a területen korábban víz jelenlétében kialakuló hematitot valószínűsítettek. A kutatók óriási szerencséjére a rover egy olyan kis kráterben szállt le, amelynek falán sziklakerthez hasonló, üledékesnek tűnő képződmény található.
Amióta az Opportunity landolt a Marson, a kutatókat ez az üledékes kőzetréteg tartja izgalomban. Az elmúlt két hétben a képződményt a rover összes tudományos eszközével „megtámadták.”
„Olyan ez, mint egy puzzle. Napról-napra újabb puzzlek kerültek helyükre, míg végül néhány napja az utolsó puzzlet is helyére tettük. A konklúziónk, hogy a kövek valaha vízben áztak.”
A finoman rétegzett kőzetben szulfátokat és vizes körülmények között keletkező ásványokat mutattak ki.
A víz egykori jelenlétéről árulkodnak a kőzet kémiai összetételén kívül a kőzetformák is, egyrészt azok az üregek, amelyekben valaha kristályok képződtek, valamint a gömböcskék (szferulák), amelyek porózus kőzetben vizes oldatból kristályosodhattak ki.
Az Opportunity alfa-részecske spektrométere nagy koncentrációban talált ként, jarositot (vasszulfát) és különféle sókat a kőfalon.
Ekkora sómennyiség a tudósok szerint csak úgy jöhet létre, ha sóoldatból elpárolog a víz.
Két forgatókönyv
A kőzet nem tartalmazza nyomát az életnek, pedig a körülmények megfelelő életteret biztosítottak volna valamilyen élő szervezet számára. A kutatócsoport egyelőre nem tudja, milyen hosszan lehetett víz a Marson, és azt sem, hogy talajvízről vagy felszíni vízről van-e szó.
Arra, hogy hogyan keletkezett az üledékes kőzetekből álló fal két forgatókönyve is van a NASA-nak.
Az egyik, hogy a több vulkáni kitörésből felhalmozódó hamu finoman rétegződött, és bazaltszerű, likacsos kőzetek képződtek. A pórusokba később víz áramlott, amely reakcióba lépett a szulfátokkal.
A másik forgatókönyv, hogy valaha sós tenger borította a felszínt. Később a víz elpárolgott, sókristályok, kénszulfátok váltak ki, és hosszú évek alatt rétegződtek. Később a kőfalra lehulló csapadék eróziós erőt fejtett ki, és újabb és újabb kristályosodási folyamatot is elindított.
Az Opportunity ikertestvére, a Spirit január elején landolt a Marson. A rover a Gusev-kráterben ért földet, amelyet a tudósok szerint valaha víz boríthatott. A rover ezt a feltételezést egyelőre nem tudta igazolni: elsősorban vulkáni eredetű kövekkel és talajjal találkozott. Ám a NASA úgy véli, hogy a leszálló helyhez közeli kráter elképzelhető, hogy kiszáradt tómeder. A Spirit feladata, hogy alaposan feltérképezze a krátert.