Kétszer erősebb volt a novemberi napkitörés, mint korábban gondolták

Tavaly novemberben hatalmas napkitörés történt, amely megzavarta a telekommunikációs eszközöket és a műholdakat is a Földön és a Föld körül egyaránt. A tudósok akkor nem tudták pontosan megmondani, hogy milyen erős volt a gázkitörés, amelynek nyomán ionizált (vagyis elektromos töltéssel rendelkező) forró gázok érkeztek a Földhöz. Csak becsülni tudták a nagyságrendjét a jelenségnek, amelyről most kiderült, hogy minden elképzelést felülmúlóan gigantikus volt – írja a BBC.

Lebénultak a műholdak

A műholdas detektorok képtelenek voltak tavaly novemberben megmérni a kitörés erejét, minthogy a sugárzás „elvakította” az érzékelőket. Ám most az új-zélandi University of Otago fizikusai közzétették becslésüket a páratlan jelenségről. Ők nem a napszél erejét (az ionizált gázok mennyiségét, töltését) mérték, hanem azt a röntgen-sugárzást, amely a Napból kiáramló forró gázokkal együtt jelent meg a Földön.

Besorolásuk szerint a novemberi szuperrobbanás az X45-ös kategóriába került, ami fantasztikus nagyságrendnek tűnk. Az eddigi rekord erejű kitörések ugyanis mindössze az X20-asig terjedtek. A Föld nagy szerencséjére egyébként a napszél nem közvetlenül érte el bolygónkat, így a sugárzás nem okozott nagyobb károkat, problémákat. Ha nem így történt volna, alighanem több orbitális pályán mozgó műhold komolyan károsodhatott volna, s a rádiós kommunikáció is megbénult volna. Az elektromos áramszolgáltatók is komoly nehézségekkel néztek volna szembe, ha „telibe találja” a Földet a sugárzás.

A legaktívabb időszak – a megfigyelések kezdete óta

Tavaly októberben és novemberben a Nap rendkívül aktív volt. Több hatalmas kitörés jellemezte ezt az időszakot, napfolttevékenysége az eddig valaha megfigyelt legaktívabb volt.

A Napban lévő gázok a kitörés során szuperforróvá válnak, és a több millió fokos anyag ilyenkor kilökődik a Napból. Ezek a kitörések tavaly októberben-novemberben különösen gyakorivá váltak. Így rendkívül erős sugárzást és elektromosan töltött részecskék tömegét, több milliárd tonna anyagot lökött ki az égitest magából – sorozatban – a világűrbe.

Tavaly november 4-én a Nap 486-os számú Aktív Régiójából kilökődött az eddig regisztrált legnagyobb gázmennyiség. Magyar idő szerint 20 óra 29 perc és 20 óra 50 perc között hatalmas robbanás következett be, amelynek nyomán a sugárzás elindult a Föld felé.

Mielőtt még a napvihar elérhette volna a csúcspontját, a detektorok túlterhelődtek, a napot figyelő műholdak így gyakorlatilag megbénultak.

Különösen azok a műholdak, a geostacionárius pályán keringő, környezetfigyelő szatellitek, amelyek ilyenkor a leghasznosabb adatokat szokták szolgáltatni a tudósoknak.

A korábbi feltételezések és a valóság

Egy későbbi tanulmány egyébként X28-as erősségűre becsülte a november 4-ei kitörést. Közvetlenül a vihar után még csak annyit tudtak a tudósok, hogy legalább X20-as volt a kitörés. Erről korábban már olvashattak a National Geographic Online-on is.

Az eddigi legnagyobb kitörések egyébként mind X20-as erősségűek voltak. Az első ilyen eseményre 1989. augusztus 16-án, a másodikra 2001. április másodikán került sor. A tavaly novemberi jelenség ezért mérföldkőnek számít a Nap kutatásában, ám a tudósok csak most kezdik megérteni, milyen jelentőségű volt ez a napkitörés.

Az új-zélandi Otago kutatói most azáltal tudtak viszonylag pontos becslést adni, hogy nem a hagyományos mérésekre, mérőeszközökre támaszkodtak, hanem a Föld légkörének felső szféráit vizsgálták, illetve azt a hatást elemezték, amelyet a napkitörés gyakorolt erre a zónára.

Az új-zélandiaknak egyébként szerencséjük is volt: miközben a Napot figyelő szatellitek lebénultak, a távoli szigetország kutatói éppen egy hosszú távú méréssorozatot végeztek. Rádióhullámokkal vizsgálták a földi ionoszférát (általában 70-400 kilométerre a felszíntől elhelyezkedő zónát), többek között tavaly ősszel is. Megfigyelték, hogy a napkitörésből származó röntgen-sugárzás megváltoztatta a földi ionoszféra tulajdonságait – ez egyébként korábban is számtalanszor előfordult.

Az új-zélandiak tehát már korábbi mérések birtokában tudták kategorizálni a mostani napkitörést, és sikerült megállapítaniuk, hogy az valószínűleg nem X28-as erősségű volt, ahogyan azt előzőleg becsülték, hanem X45-ös. Ez több mint kétszeres különbség.

Ha a sugárzást kísérő részecskék és a velük együtt érkező mágneses vihar egyenesen a Földet érte volna el, akkor a szatellitek és az elektromos hálózat számára sokkal károsabb lett volna a jelenség. Az új-zélandiak kiszámolták, hogy a napkitöréssel együttjáró Röntgen-sugárzás erőssége 5000 Nap méretű csillagéval volt egyenértékű, ám ez a sugárzás csak a Föld atmoszféráját érintette, a talajszintet nem érte el.

Napkitörések osztályozása – a röntgensugarak ereje szempontjából X-osztály – a legnagyobb erejű kitörések, megbénulhat a rádiós távközlés a Földön M-osztály – közepes erejű kitörés, a sarkvidéken rádió-interferencia jelentkezik C-osztály – a legkisebb erejű jelenség, alig észrevehető a Földön