Végéhez közeledik a XXI. század legkíméletlenebb expedíciója

Elképesztő teljesítményre vállalkozott egy francia atomfizikus: célja a Jeges-tenger európai és ázsiai partvidékének bejárása, hogy a norvég Északi-foktól egészen az orosz Csukcsföldig, Ázsia északkeleti csücskéig eljusson.

A finoman szólva is vállalkozókedvű francia gyalog, kutyaszánon, kajakkal és sítalpon tette meg a 12 ezer kilométer hosszú, és borzalmas időjárás által kísért túrát, amely 2000 májusában indult.

Gilles Elkaim és tizenkét szánhúzó kutyája most már az Arktika expedíció végéhez közeledik, jelenleg az út utolsó, hetedik szakaszát teljesíti. Ez a szakasz a Selagszkij-foktól, Csukcsföld legészakibb pontjától a Bering-szorosig tart. Az utolsó etapnak január 14-én vágott neki a francia.

Mínusz hetven fok télen – veszélyes sugarak nyáron

Télen előfordult, hogy az atomtudósnak mínusz hetvenfokos hideggel kellett megbirkóznia. A mínusz 30-50 fok hétköznapi hőmérsékletnek számított a sarkkörön túli expedíció során.

A rövid sarki nyárban a hőmérséklet plusz 30 fokra is felszökhet, az emberi szervezetnek a 100 fok hőmérséklet ingadozás komoly megterhelést jelent. Sőt, a tavasz és a nyár egyéb veszélyeket is rejt: rendkívül erős az ultraibolya és egyéb sugárzás.

Az elképesztő időjárási viszonyokat természetesen a francia kalandor felszerelése sem bírta végig: sátrát többször kellett újravarrni, bundája pedig folyamatos toldozásra-foldozásra szorult.

Cserébe viszont Gilles Elkaim áthaladhatott Oroszország legkietlenebb részein. Láthatott jegesmedvéket és csodálatos csillagképeket, a nap és a hold felkelését egészen különös viszonyok között szemlélhette.

Találkozhatott a Föld legelhagyatottabb népeivel, akik közül nem egy a magyarsággal is rokon, de legalábbis az urali nyelvcsalád tagja. Norvégiából Oroszországba eljutva, a Kola-félszigeten a számikkal, vagyis a lappokkal ismerkedhetett meg, a Jamal-félszigeten a nyenyecekkel találkozott, Csukcsföldön csukcsokkal, előzőleg viszont Jakutiában a jukagirokkal barátkozhatott. Mindez nem eshetett nehezére Elkaimnak, hiszen a felesége szibériai, ő maga pedig kitűnően beszél oroszul.

Az atomtudós kedveli az extrém körülményeket

Elkaim amúgy nem nevezhető rutintalannak, már ami az embert próbáló erőfeszítéseket illeti. A 43 éves francia immár húsz éve túrázik a legextrémebb körülmények között. Járt a Szaharában és Pápua Új-Guineán, és egyszer már megtett Szibériában 10 ezer kilométert egy „kisebb túra” alkalmával.

Elkaim azért nem volt mindvégig egyedül – legalábbis lélekben nem. Az Európai Űrhivatal (ESA) számos berendezéssel látta el a francia atomtudóst, többek között a műholdas helyzetmeghatározást is igénybe vehette. A kutató méréseket is végzett, minthogy az ESA így tartósan extrém körülmények között is kipróbálhatta műszereit. Ugyanakkor géppel hajtott járművet nem vitt magával Elkaim, vagyis csak saját erejére és kutyáinak segítségére számíthatott, s számíthat az expedíció legvégéig.