Megmérték a Tejútrendszer magját
Harminc évvel azután, hogy felfedezték a galaxisunk középpontjában elhelyezkedő rejtélyes égitestet, a Sagittarius A-t, egy nemzetközi csillagász csoportnak sikerült megmérnie.
Az áttörés a Very Long Baseline Array (VLBA – nagyon hosszú bázisvonalú rádiótávcsõ-csoport) rádióteleszkóp segítségével sikerült. A kutatók a felfedezésről a Science legfrissebb számában számoltak be.
Galaxisunk középpontjában egy fekete lyuk trónol, amelyet sűrűn elhelyezkedő csillagokból álló mag és több spirálkar övez, s mindezt a sötét anyag roppant gömbje foglalja magában. A galaxisunk közepén található csillagok rendkívül gyorsan keringenek, amire a legvalószínűbb magyarázat, hogy anyagukat a fekete lyuk folyamatosan szívja el. A Tejútrendszer közepén található fekete lyuk tömege négymilliószorosa Napunkénak.
A mérések szerint a galaxismag örvénylő csillagfelhőjének átmérője 300 millió kilométer, azaz kisebb, mint a Föld Nap körüli keringési pályájának átmérője.
A galaxisunk közepén található fekete lyuk láthatatlan, nem ver vissza, és nem bocsát ki fényt. Ám a körülötte kialakuló csillagfelhő több millió fok forróságú, így különféle hosszúságú elektromágneses hullámokkal letapogatható. A csillagászok a galaxis centruma körüli felhőben a hullámhosszúság csökkentésével fokozatosan egyre beljebb hatoltak.
Végül arra jutottak, hogy a galaxisunk közepén elhelyezkedő fekete lyuk körülbelül 23 millió kilométer átmérőjű, sokkal kisebb, mint a Merkúr Nap körüli keringési pályája.
A Sagittarius A-t 1974-ben fedezték fel amerikai csillagászok. Bebizonyosodott róla, hogy a Tejútrendszer közepén helyezkedik el, amely körül galaxisunk forog. 1999-ben szintén a VLBA segítségével megállapították, hogy Naprendszerünk 226 millió év alatt tesz meg egy teljes kört a Tejútrendszer középpontja körül. A Tejútrendszer közepe 26.000 fényévre helyezkedik el a Földtől.
A VLBA tíz, egyenként is tekintélyes méretű (240 tonnás) parabola tükör együttes használatát jelenti, amely lehetővé teszi a kiszemelt célpont sokkal jobb helyzetmeghatározását és felbontását.
Korallfajokat számláltak a Csendes-óceánban
Ötszáz milliárdra becsülik a Csendes-óceánban élő korallok számát ausztrál kutatók, akik a virágállatok kipusztulásának kockázatát is újraértékelték a friss számadatok fényében.
Égi jelenségek 2021. március első felében
A holdfény zavarásától mentes esték, állatövi fény, hajnali bolygók és együttállások várnak ránk a tavasz első két hetében.
Kritikus állapotban vannak az édesvízi halak
Az édesvízi halak nagy mértékű fajpusztulásáról számolt be egy jelentés, amely szerint a világ 80 faja már kihalt, közülük 16 egyetlen év alatt, 2020-ban tette közzé a hírt az MTI.
Létrejött a Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület
Az éghajlatváltozással kapcsolatos legújabb tudás és kutatási eredmények magyarországi vonatkozásait szeretné összegezni tudományos értékelő jelentésekben a frissen megalakult Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület (HuPCC).
Hőkamerás felvételekkel a vadon élő ormányosok védelméért
Állatkerti elefántokról készített 30 ezer hőkamerás felvétellel segítik a vadon élő ormányosok védelmét - olvasható az MTI híre között.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
