Megmérték a Tejútrendszer magját

Az áttörés a Very Long Baseline Array (VLBA – nagyon hosszú bázisvonalú rádiótávcsõ-csoport) rádióteleszkóp segítségével sikerült. A kutatók a felfedezésről a Science legfrissebb számában számoltak be.

Galaxisunk középpontjában egy fekete lyuk trónol, amelyet sűrűn elhelyezkedő csillagokból álló mag és több spirálkar övez, s mindezt a sötét anyag roppant gömbje foglalja magában. A galaxisunk közepén található csillagok rendkívül gyorsan keringenek, amire a legvalószínűbb magyarázat, hogy anyagukat a fekete lyuk folyamatosan szívja el. A Tejútrendszer közepén található fekete lyuk tömege négymilliószorosa Napunkénak.

A mérések szerint a galaxismag örvénylő csillagfelhőjének átmérője 300 millió kilométer, azaz kisebb, mint a Föld Nap körüli keringési pályájának átmérője.

A galaxisunk közepén található fekete lyuk láthatatlan, nem ver vissza, és nem bocsát ki fényt. Ám a körülötte kialakuló csillagfelhő több millió fok forróságú, így különféle hosszúságú elektromágneses hullámokkal letapogatható. A csillagászok a galaxis centruma körüli felhőben a hullámhosszúság csökkentésével fokozatosan egyre beljebb hatoltak.

Végül arra jutottak, hogy a galaxisunk közepén elhelyezkedő fekete lyuk körülbelül 23 millió kilométer átmérőjű, sokkal kisebb, mint a Merkúr Nap körüli keringési pályája.

A Sagittarius A-t 1974-ben fedezték fel amerikai csillagászok. Bebizonyosodott róla, hogy a Tejútrendszer közepén helyezkedik el, amely körül galaxisunk forog. 1999-ben szintén a VLBA segítségével megállapították, hogy Naprendszerünk 226 millió év alatt tesz meg egy teljes kört a Tejútrendszer középpontja körül. A Tejútrendszer közepe 26.000 fényévre helyezkedik el a Földtől.

A VLBA tíz, egyenként is tekintélyes méretű (240 tonnás) parabola tükör együttes használatát jelenti, amely lehetővé teszi a kiszemelt célpont sokkal jobb helyzetmeghatározását és felbontását.