Egy lépéssel közelebb a Tejút múltjának megismeréséhez

A Tejútrendszer az Ősrobbanás után alakult ki, kezdetben egy tiszta hidrogénből és héliumból álló gázfelhő volt, amely idővel lapos spirálgalaxissá változott. A por- és gázfelhőből megkezdődött a csillagok születése, beleértve Napunkat is 4, 7 milliárd éve.

De hogyan is történt mindez? Látványos, gyors folyamat volt, vagy lassan, komótosan ment végbe? Hogyan változtatta meg alakját és felépítését a Tejút? A csillagközi anyag mikor és hogyan dúsult fel nehezebb elemekkel? – a galaxisok születésével valamint fejlődésével foglalkozó csillagászok számára ezek a legfőbb kérdések.

Csillagszámlálás

Ahhoz, hogy a Tejútrendszer fejlődésére és néhány százmilliárd csillaga kialakulására a csillagászok választ találjanak, először is nagyobb mintát kellett gyűjteniük galaxisunk csillagaiból.

Egy dán-svájci-svéd kutatócsoport 15 éven keresztül gyűjtött adatokat a legközelebbi 14 ezer csillagról. A kutatócsoport megfigyeléseihez három teleszkópot használt: az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory) Chillében, La Sillan található teleszkópját, a dél-franciaországi Haute-Provence Obszervatórium, valamint az amerikai Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ távcsövét – áll az Európai Déli Obszervatórium sajtóközleményében.

A vizsgált csillagok mind ún. F és G típusú csillagok voltak, átlagosan mindegyikőjüket négyszer figyelték meg.

(A csillagokat fényességük és felszíni hőmérsékletük alapján az O, B, A, F, G, K és M színképosztályok valamelyikébe sorolják – kezdve a forróktól, eljutva a „hideg” csillagokig. A mi Napunk közepes méretű és hőmérsékletű, úgynevezett G típusú csillag.)

A szomszédos 14 ezer csillagról így rendelkezésre állnak távolsági adatok, kor- és kémiai elemzések, valamint vannak információk keringési pályájukra és sebességükre vonatkozóan is. Nagy előrelépés volt a csillagok radialis sebességének, azaz a Földhöz viszonyított távolodási illetve közeledési sebességük mérése. A csillagok egyharmada kettős- vagy többescsillag volt.

Turbulens folyamatok

A begyűjtött adatok alapján becslések készíthetők arra, hogy a csillagok hogyan vándoroltak galaxisunkban a múltban, és merre tartanak. A minta már elég nagy ahhoz, hogy a Tejútrendszer kialakulásának dinamikájára is következtetni tudjanak a csillagászok.

Az első elemzések szerint az olyan objektumok, mint a molekuláris ködök, spirálkarok, fekete lyukak a Tejút egész történelme során jelentős hatást fejtettek ki a csillagok pályájára, és a Tejútrendszer kialakulása sokkal turbulensebb folyamat volt, mint ahogy azt a korábbi, leegyszerűsített modellek sugallták. Szupernova-robbanások, galaxis-ütközések és hatalmas ködök alakították a Tejútrendszert élhető hellyé!