Kozmikus balett – Galaxis-trió a lencsevégen

A csillagok, mint például Napunk, egy-egy galaxis tagjai; a lassan, finoman mozgó galaxisok pedig galaxishalmazokba sorolódnak. Időnként a galaxisok túl közel kerülve egymáshoz, kölcsönhatásba léphetnek, végső esetben pedig összeütközhetnek.

Az alábbi felvételt 2004. április elsején készítette a chilei Very Large Telescope. A két felső galaxis, a jobboldali NGC 6769 és a baloldali NGC 6770 mérete és fényessége megegyezik. Az alattuk látható NGC 6771 fele olyan fényes és valamivel kisebb is, mint a fentiek.

Mindhárom galaxis kidudorodó közepe viszont ugyanolyan fényességű: centrumuk idősebb vörös csillagokból áll. Az NGC 6769 (jobb felső) galaxisnak szorosan tekeredő spirálkarjai vannak, az NGC 6770 (bal felső) viszont két fő spirálkarral rendelkezik van, az egyik szinte egyenes.

Csillag születik

A három galaxis között erős gravitációs kölcsönhatás áll fenn. Nem csak a két felső galaxis került egymáshoz túl közel, más felvételek tanúsága szerint a két felső és az alsó galaxis között is finom porsávok figyelhetőek meg. Gravitációs mezőjük kölcsönhatása hatalmas gázfelhőket szül és viharos csillagképződést gerjeszt. A kékes színű galaxiskarok forró, fiatal csillagok jelenlétére utal.

Galaxis-kölcsönhatásra egyébként bőven akad példa, elég csak a „szomszédba” menni: a tőlünk kétmillió fényév távolságban ragyogó Androméda-köd fokozatosan közeledik a Tejútrendszer felé. A csillagászok számításai szerint az ütközés 6000 millió év múlva következhet be.

Ugyancsak illusztris példa az M51, vagy Örvény-galaxis hangsúlyozott spirális szerkezete, amely jelenlegi ismereteink szerint a szomszédos NGC 5195-tel való találkozása révén alakult ki. A kölcsönhatás eredményeképpen a galaxisban található gáz néhány tartományban összenyomódott, és új, fiatal csillagok képződtek.