A Nap és a Naprendszer új teremtéstörténete

A Arizona Állami Egyetem asztrofizikusai kémiai bizonyítékokat és csillagászati megfigyeléseket felsorakoztatva rukkoltak elő az új teóriával.

A hagyományos elmélet szerint központi csillagunk relatíve elszigetelten, egy nem igazán impozáns csillagközi por- és gázfelhő eldugott sarkában született.

Az új elmélet szerint azonban a Nap nem izoláltan, hanem a látványos Sas, Orion vagy Trifid-ködökhöz hasonló környezetben, egy viharos csillagbölcsőben jött létre. Tulajdonképpen a káosz mellékterméke, fejlődését intenzív ultraibolya sugárzás és heves csillagrobbanás kísérte. A hatalmas csillaghalmazban a csillagok többsége messze elsodródott, a magányosan vándorló Nap pedig a legközelebbi csillagtól, az Alpha Centauri-tól, több mint négy fényévre „táborozott le”.

Viharos csillagbölcső

A Naphoz hasonló, kistömegű csillagok két típusú közegben alakulhatnak ki: vagy egy viszonylag nyugodt folyamat eredményeként molekuláris felhőkből fejlődnek ki, vagy egy radikálisabb folyamat keretében, sokkal hevesebb környezetben, nagytömegű csillagok szomszédságában jönnek létre – véli Jeff Hester, az Arizona Állami Egyetem professzora, a Science legfrissebb számában megjelent, a hagyományos elképzelésekkel leszámoló tanulmány egyik társszerzője.

Orion-köd

Egyes csillagászok már az 1970-es években felvetették, hogy a Nap egy viharos, vad csillagbölcsőben születhetett. Ezt az elméletet alátámasztják egyes földi meteoritok is, amelyekben a vas 60-as tömegszámú izotópjának radioaktív bomlására utaló jeleket találtak a geológusok.

Mivel a vas ezen izotópja csak nagytömegű csillagokban alakulhat ki, így a Nap 4, 5 milliárd évvel ezelőtt egy nagytömegű, szupernóva robbanáson átesett csillag közelében élhetett.

Az új teremtéstörténet

De mi is történt 4, 6 milliárd éve? Hogyan keletkezett központi csillagunk és bolygórendszere?

Hester és kollégái szerint egy gigantikus por- és gázfelhőben egy nagytömegű csillag keletkezett. Amikor nagytömegű csillag születik, intenzív ultraibolya sugárzásának hatására ionizált hidrogén területek, ún. HII-zónák jönnek létre, amelyek kifelé lökik a csillagot.

A HII-zóna növekedésének hatására a csillagközi gáz- és porfelhő összehúzódott, és a Naphoz hasonló, közepes és kistömegű csillagok képződése indult meg benne.

Százezer év múlva a Nap helyén, a felhőben sötét anyagtömb, ún. globula formálódott, amely ki volt téve a szomszédos nagytömegű csillag intenzív sugárzásának. Globula-képződést a kutatók a Hubble űrteleszkóp segítségével a Sas-ködben, illetve a Trifid-ködben is.tanulmányoztak

Trifid-köd

Tízezer év múlva a zsugorodó globulából egy protocsillag keletkezett, valamint egy óriási, viszonylag lapos, forgó gáz- és porkorong. Ismét a nagytömegű csillag erőteljes sugárzásának hatására a Nap levetette a korongot, átmérője az eredetinek töredékére zsugorodott. A lecsökkent méret megfelel a Naprendszer mostani méretének.

A korong megmaradt anyaga ellenállt az UV-csapásnak. A por sziklákká állt össze, melyek egymásnak csapódtak. Voltak, amik összetapadtak: aszteroidákká, és más, proto-bolygónak nevezett nagy objektumokká nőve ki magukat, melyek túlélői a mai bolygók.

A történetnek azonban itt még nincs vége.

A nagytömegű csillagok nem élnek sokáig, fiatalon robbanással pusztulnak el. A viharos vég során a környező objektumokra bőven hullt a csillaganyag, többek között a vas 60-as tömegszámú izotópja is. A radioaktív anyag elképzelhető, hogy elősegítette a földi élet kialakulását is – vélik az arizonai kutatók.