Soha nem derül ki, mi okozta a Beagle-2 kudarcát

A Beagle-2 tavaly év végén érkezett az Európai Űrügynökség (ESA) Mars Express nevű keringőegységének fedélzetén a Mars térségébe, és karácsony másnapján kellett talajt érnie a bolygó felszínén, de amióta levált a hordozóról, nem adott jelt.

Az 50 millió fontba került, Charles Darwin egykori hajójáról elnevezett szonda sorsáról David Southwood, az ESA tudományos igazgatója hétfőn Londonban azt mondta: soha nem fog kiderülni, mi okozta a misszió kudarcát. Annyi valószínűsíthető, hogy nem egyéni hiba vagy egyéni rossz döntés volt a fő ok, hanem “szerencsétlen események láncolata”. A Beagle-jelentés már korábban elkészült, de annak pontos tartalmát az ESA döntése alapján nem fogják nyilvánosságra hozni.

Southwood a hétfői londoni sajtókonferencián azt mondta: a program elején még nem volt elégséges a fejlesztésre fordítható finanszírozás, de “összességében végül elég volt a pénz”. Hozzátette: nem volt szerencsés, hogy a tudományos fejlesztés közben kellett “a szükséges pénz után rohangálni”.

Ez alig burkolt bírálat Colin Pillinger professzor, a Beagle brit programigazgatója címére. Pillingert brit tudományos körökben nem hivatalosan a kudarc egyszemélyi felelősének tartják, főleg azért, mert egyáltalán – és főleg meglehetősen későn – kitalálta a Beagle-t, amelyre sokak szerint az egyébként önmagában sikeres Mars Express-programhoz nem volt szükség.

Southwood szerint elképzelhető, hogy a Beagle-2 elégett a marsi atmoszférában, vagy rossz szögben lépett be a légkörbe, és “visszapattant” a világűrbe, örökre elveszve. Ha a szonda elégett a légkörben, annak a későn kinyíló vagy egyáltalán nem működő ejtőernyők lehettek az okai.

Pillinger a hétfői sajtótájékoztatón megismételte azt a már korábban is hangoztatott véleményét, hogy a belépés pillanatában – valószínűleg a nem sokkal korábbi felszíni porviharok melegítő hatása miatt – a légkör jóval ritkább lehetett az előzetes számításoknál, ami felboríthatta a süllyedési sebességre kidolgozott becsléseket, és ezzel a fékező berendezések üzembe lépésének időzítését is.

A Beagle-2 feladata lett volna a leszállási körzet talajának vegyi vizsgálata, kiderítendő, hogy vannak-e a mintákban életre utaló nyomok. A kudarc annál is kínosabb a brit kutatóknak, mert az amerikaiak önjáró Mars-robotjai nem sokkal később igen sikeres programot teljesítettek.