Közeleg az év csillagászati szenzációja

1882 óta ez az első Vénusz-átvonulás, és hogy milyen ritka égi jelenségről van szó, jól jelzi az is, hogy a teleszkóp 1609-es feltalálása óta is csupán hat átvonulás (1631, 1639, 1761, 1769, 1874 és 1872) történt.

Az évszámokból kitűnik, hogy a Vénusz átvonulásoknak világos ismétlődési mintázata van: 8, 121, 5, 8, 105, 5 év. Ez alapján könnyen kiszámítható, hogy 1901 és 2200 között csupán négy alkalommal vonul át a Vénusz a Nap előtt: 2004. június 8-án, 2012. június 6-án, 2117. december 11-én és 2125. december 8-án.

Miért ilyen ritka a Vénusz-átvonulás? A Vénusz a Földnél közelebb kering a Naphoz, átlagosan 224 naponként kerüli meg csillagunkat. Miközben kering a Nap körül, Földünk is halad pályáján, így a Nap, a Vénusz és a Föld 584 naponként kerül közel egy egyenesbe. Ez azonban nem elég, az is szükséges feltétel, hogy a Föld és a Vénusz egy síkba kerüljenek.

A Vénusz pályasíkja 3, 39° szöget zár be a Földével, azaz hol a földpálya felett, hol alatta kering. A két pálya metszéspontja, az ún. csomópontok, minden évben június és december elején látszanak a Nap irányában. Ilyenkor legtöbbször a Vénusz messze jár tőlünk, hol a Nap „fölött”, hol „alatta” vonul el.

A kontaktusok és a feketecsepp-jelenség

Az átvonulás során több érdekes jelenséget lehet megfigyelni, ezek közül is a legfontosabbak az ún. kontaktusok, amikor a bolygó a Napkorong elé kerül, illetve elhagyja azt.

Négy kontaktust figyelhetünk meg. Az első kontaktus hazánkban reggel 7 óra 19 perckor látható: a Vénusz kívülről érinti a napkorong keleti peremét, ekkor kezd a Nap elé vonulni. A jelenség kezdete nehezen vehető észre.

A II. kontaktus kezdetekor a Vénusz már belülről érinti a napkorong keleti peremét. Ekkor látható először a feketecsepp-jelenség, azaz a bolygót látszólag egy fekete híd köti a Nap pereméhez, ami mintha nem akarná elengedni. (Olyan ez, mint az egy pontban finoman elfolyó fekete festék pötty.) A II. kontaktus 7 óra 39 perckor figyelhető meg.

Innentől kezdve a Vénusz halad a Nap korongja előtt. A jelenség közepe 10 óra 22 perckor következik be.

Miután a Vénusz átvonult a Nap előtt, belülről érinti a nap nyugati peremét, amit újabb feketecsepp-jelenség előz meg. Ez a III. kontaktus, és 13 óra 3 perckor jön el.

Végül a negyedik kontaktus során a Vénusz teljesen elhagyja a Napot, és kívülről érinti a nyugati peremét. Ez 13 óra 23 perckor figyelhető meg hazánkból.

Magyarországról a teljes átvonulás látható lesz. Mivel a Vénusz 58 ívmásodperc átmérőjűnek látszik majd, szabad szemmel is látni lehet a Nap korongja előtt. A jelenség megfigyelése megfelelő fénycsökkentés nélkül azonban veszélyes, így mindenképpen csak napszűrővel, például az 1999-es napfogyatkozásra vásárolt fogyatkozás-néző szemüveggel ajánlatos a Napba nézni. Távcsöves megfigyelés során szintén figyeljünk a szűrő használatára.

Mérjük meg újra a Nap-Föld távolságot!

Először Edmund Halley jött rá, hogy az átvonulásokat fel lehet használni a Nap távolságának megmérésére, ezáltal felállítható a Naprendszer abszolút skálája. Halley javaslata alapján a Vénusz átvonulás adott először alkalmat arra, hogy meghatározzák a csillagászat egyik legfontosabb adatát, a közepes Nap-Föld távolságot, más nevén, a Csillagászati Egységet.

A mérés a háromszögelés módszerét használja. A Föld különböző pontjain azonos időpontokban a Vénusz korongja máshol látható a Nap korongjához viszonyítva. Az eltérések, valamint a mérési pontok távolságának ismeretében kiszámolható a Vénusz és a Föld átlagos naptávolsága.

Az 1761-es Vénusz-átvonulásra szerveződött a tudománytörténet első nagyszabású nemzetközi kutatási programja, egy nagyszabású észlelőhálózat. Az akkori királyi udvarok egymással versengve küldtek expedíciókat a Föld különböző szegleteibe.

Az európai csillagászok közös kutatóintézete, az European Southern Observatory az idei Vénusz-átvonulás alkalmából is nagyszabású európai észlelési kampányt indított. A beérkezett adatok alapján a csillagászok újra meghatározzák a Nap-Föld távolságot.

Vénusz – fényes pokol

A vastag felhőbe burkolózó Vénusz az éjszakai égbolt legfényesebb égiteste. Két okból ilyen fényes: egyrészt viszonylag közel van a Földhöz, másrészt vastag és fehér felhőtakarója erősen fényvisszaverő hatású.

A szerelem istennőjéről elnevezett bolygó méretét és elhelyezkedését tekintve hasonlít Földünkre: tömege 82 százaléka bolygónkénak, átmérője pedig csak 5 százalékkal kisebb. A hasonlóság azonban ennyiben ki is merül! A bolygó felszínén ugyanis perzselő forróság, körülbelül 500 Celsius fokos hőmérséklet, és a földinél kilencvenszer nagyobb légnyomás jellemző. A bolygó magas hőmérsékletének magyarázata a Földről is ismerős jelenség: az üvegházhatás.

A Vénusz felszínének valamivel kevesebb, mint kétharmada dimbes-dombos síkságokból áll, amelyek közül az északi félgömb kontinensszerű képződménye, az Isthar Terra a legfeltűnőbb alakulat. Ez egyébként a földi kontinenseken kívül a Naprendszer egyetlen kontinensszerű képződménye.

A Vénusz-átvonulás mozgóképe az 1882. évi jelenség üveglemezre készült eredeti felvételei alapján készült. Forrás: University of California Observatories / Lick Observatory.