Vad szelek a Napból

Az Európai Űrhivatal és a NASA Napot pásztázó közös kutatószondájának, a SOHO-nak a megfigyelései és más adatok is arra utalnak, hogy a naptevékenység folytán bolygónkat támadó plazmaáramlás sebessége korlátos – hangzott el az Amerikai Csillagászati Szövetség éves találkozóján.

Központi csillagunkat folyamatosan nagy mennyiségű részecske hagyja el, ez a napszél. A részecskeáramlás átlagos sebessége 450 kilométer/sec körül van, és a Voyager-2 mérései szerint hatásai még a Naprendszer szélén keringő Plutó körül és érzékelhetőek. A Napból másodpercenként elszökő kb. egy millió tonnányi anyag töltött részecskékből áll.

Gigantikus áramlatok

Csillagunk időnként a napszélnél nagyobb energia-felszabadulás színterévé is válik – ez a napkitörés. Napkitörés során hirtelen energia szabadul fel a napfelszín aktív területeinek felsőbb rétegeiből. A folyamat módosítja az aktív vidékek mágneses terének szerkezeti fölépítését. Ezt követően a koronában instabilitás következik be, aminek következtében az ellentétes polaritású erővonalak átkötődnek. Ez intenzív elektromágneses sugárzással és töltött részecskék gyorsításával jár együtt.

Az erővonalakon tárolódott energia, amit a befogott részecskék hordoznak, nagyon gyorsan (pár perc alatt) felszabadul, és a részecskék egy része elhagyja a Nap légkörét. Az később jelentős hatást gyakorolhat a Földre, különösen annak mágneses terére.

Az aktivitásnak két formáját különböztetik meg; a flerek-re inkább a jelentős elektromágneses sugárzás, míg a korona-kilövellésekre inkább az erősebb részecske-kilövellés jellemző. A napszélnél jóval gyorsabb plazmaáramlatok az egyenletes napszélben sűrűbb és ritkább fázisokat hoznak létre, ami tulajdonképpen egy kozmikus részecskegyorsító létrejöttével egyenértékű. A plazmaáramlás, és a megzavart napszél-dinamika időnként komoly hatást gyakorol bolygónkra.

Magyar sarki fény

Az eddig megfigyelt, legerősebb napkitörés 2003 novemberében következett be.

Ekkor a SOHO 11 percre működésképtelenné vált, bolygónkon több helyen áramellátási, sugárzási zavarok léptek fel, és Magyarországon is megfigyelhető volt a sarki fény.

Számos országban károsodott a számítógépes hálózat a távközlési rendszer, és állítólag ekkor több szívinfarktust diagnosztizáltak a Föld minden részén. Az ekkor megfigyelt óriási kitörés anyaga kevesebb mint egy nap alatt tette meg a Nap és a Föld közötti távolságot, átlagosan másodpercenként 2700 kilométeres sebességgel.

Önkontroll

A csillagászok mérése szerint azonban a napkitörések sebessége nem korlátlan. 1859-től, amikor R.C Carrington először figyelte meg a napkitöréseket, dolgozták fel a napkitörések adatait, és vetették össze a mostani mérési eredményekkel. A megfigyelések alapján a kilövellésért felelős energiamennyiség szoros kapcsolatban áll a kibocsátott anyag sebességével. A feltételezések szerint a megbomlott mágneses stabilitású területek nagysága, az aktív régió kiterjedése meghatározza a folyamatban felszabaduló energia mennyiségét, következésképpen magát a résztvevő anyagot és annak kilövellési sebességét is.

Az aktív területek melegebb és hidegebb, – ez utóbbi sötétebb -, részekből állnak, a sötétebb foltok mintegy fojtásként működnek. Amikor ezek a foltok eltűnnek, akkor az energia hirtelen felszabadul, hasonló módon, mint ahogy a felrázott szénsavas palackból a szóda. A 2003-ban megfigyelt kitörés aktív felszíne körülbelül tizenhétszer volt nagyobb Földünk teljes területénél, és ez járt az eddigi legnagyobb kitöréssel is.