A napkitörések első térbeli modellje

A modell segíthet a földi telekommunikációt, elektromosáram-ellátást néha igencsak megzavaró égi jelenségek megértésében.

A háromdimenziós felvételek egy koronális anyagkibocsátással járó kitörést (CME) mutatnak be a Szoláris és Helioszferikus Obszervatórium (SOHO) korábban készült képeinek felhasználásával.

Szükségesnek tartottuk, hogy a nagyobb kitörések térbeli struktúráját is megvizsgáljuk, megértsük eredetüket, és kifejlődésük lépéseit- magyarázza Thomas Moran, a washingtoni Katolikus Egyetem munkatársa. „Térbeli felvételek segíthetnek abban is, hogy pontosan megjósoljuk a nap által kibocsátott anyaghullám érkezési idejét és becsapódási szögét Földünkre”- állítja a kutató.

A kitöréseket időnként másodpercek alatt több millió tonna anyag, gáz és intenzív elektromágneses sugárzás kibocsátása kíséri. Az anyag áramlása nemegyszer elérheti a több millió kilométer per órás sebességet is. A tudomány mai állása szerint a kitörések oka leginkább a szoláris mágneses mezők átrendeződése során felszabaduló energiában keresendő. Az erővonalakon tárolódott energia, amit a befogott részecskék hordoznak, nagyon gyorsan (pár perc alatt) felszabadul, és a részecskék egy része elhagyja a Nap légkörét. Ez később jelentős hatást gyakorolhat a Földre, különösen annak mágneses terére.

A háromdimenziós felvételeket egy kitörés három különböző szögből készített képei alapján készítették. A felvétel bizonyítja, hogy a bolygónkat elérő kitörések inkább növekvő hurkokat formálnak, mint gömbfelszínt a térben. Habár a kitörés anyagáramlása elveszti az összeköttetést a Nappal, a kutatócsoport a térbeli elemzéssel talált olyan anyaghurkokat is, amelyek viszonylag hosszú ideig megőrzik a kapcsolatot a keletkezési zónáikkal.