A jégbezárt Vosztok-tó rejtélye

A földönkívüli élet kutatásának egyik legfontosabb modellje az Antarktisz jege alá szorult hatalmas tó, a Vosztok.

Mi rejlik a mélyben?

A Vosztok-tó az Antarktisz jege alá eltemetett körülbelül 70 tó közül a legnagyobb, mérete az Ontario-tóéval vetekszik. A tavat átlag 3700 méter vastag jéghegy fedi, így a jég alatti víz esetleges, a mai napig nehezen vizsgálható élővilága a környezettől teljesen elzárt, extrém körülmények között túlélő biológiai szenzáció lenne. Amennyiben sikerülne itt az élet nyomaira bukkanni, az reménnyel szolgálhatna a Naprendszer többi égitestén élő organizmusokat kereső kutatók számára.

A Vosztok megismerése jó modellként szolgálhatna például a Mars jégsapkái alatt feltételezett élet kimutatására is. Mindenesetre igazán mély, a tóig leérő fúrásokat még nem terveznek, amíg a megfelelő sterilitás fenntarthatósága az eljárás alatt nem biztosítható. Egy esetleg, a felszínről származó, mikrobákkal szennyezett fúrófej végzetesen megváltoztatná a mélyben lapuló életkörülményket. A technika kifejlesztése nagyban segíthetné a NASA Európa-holdra irányuló missziójának, a hold feltételezett, jég alatti óceánjának felderítésre irányuló törekvéseit is.

Jeges termosztát

Izgalmas szempont az is, hogy miként marad folyékony halmazállapotú a jéggel fedett tó vize.
Bizonyos elméletek szerint a geotermikus hő felelős ezért. A modellszámítások viszont arra utalnak, hogy jelentős fűtőhatás nélkül is fennmaradhat a folyékony halmazállapot, ha egy eredetileg folyékony vizű tavon kezdett halmozódni a jég. A Vosztok-tavon a jég a számítások szerint körülbelül 5–20 ezer évvel ezelőtt kezdett el halmozódni, és a kialakult jégsapka hőstabilizáló szigetelésként működik.

A korábbi eredmények biztatók, hiszen orosz kutatók mintavételi fúrásai mintegy 150 méter mélyről olyan baktériumokat hoztak a felszínre, amelyeket körülbelül félmillió évvel ezelőtt a Patagóniai-síkságról a szél sodorhatott ide.

Feltáruló mikrokozmosz

A jeges kontinens felett repülőgépre szerelt lézeres-magasságmérő, jégen is áthatoló radarberendezés, és gravitációs mérések segítségével vizsgálták a tó szerkezetét, vizének összetételét a kutatók.

Az eredmények arra utalnak, hogy a tó két elkülönülő medencéből áll, amelynek vízösszetétele, és egyéb jellemzői is eltérőek lehetnek. Az adatok alapján az is feltételezhető, hogy eltérő a főként mikrobákból álló élővilág is a két térségben.

Az izgalmas kérdés persze továbbra is az, hogy a mélyben, kilométerekkel a felszín alatt, mi lapulhat? Az élettől milyen utat, milyen evolúciót követeltek meg a zord körülmények?