Augusztus elején indul a Merkúr meghódítása
Augusztus másodikán indul a NASA Messenger névre keresztelt űrszondája, amelynek feladata az apró és forró Merkúr egyedülálló felszíni formáinak és mágneses mezőjének feltérképezése.
Az 500 kilogrammos szerkezet hosszú, nyakatekert úton érkezik el a legbelső bolygóhoz: a Föld, a Vénusz és még magának a Merkúrnak a parittyahatását is kihasználja, összesen hat alkalommal. A tervek szerint 2011-re manőverezi magát bolygó körüli pályára.
A Messenger egy éven keresztül vizsgálódik majd: a 120 centiméter széles szerkezet 12 óránként kerüli meg majd az apró bolygót, eközben hét tudományos eszközzel pásztázza majd a Merkúrt.
Merkúr – csupa rejtély
Egyelőre keveset tudunk csak a Merkúrról. Eddig csupán egyetlen űrszonda járt a Merkúr közelében: az amerikai Mariner-10, amely 1974-ben és 1975-ben háromszor repült el mellette, és felszínének közel egy harmadát térképezte fel.
A Mariner-10 mérte a bolygó gravitációs hatásait is, és a kapott adatokból már nagyon pontosan meg lehetett határozni a bolygó tömegét. Mint kiderült, méretéhez képest a Merkúr igen nehéz bolygó, sokkal nagyobb arányban található benne vas, mint a Vénuszban, a Földben és a Marsban. Így a Naprendszer bolygói közül a kicsiny Merkúr sűrűsége a legnagyobb, a magja körülbelül a bolygó tömegének kétharmadát teszi ki. Ennek oka egyelőre rejtély.
A jelenség magyarázatára három teória is született: az egyik elmélet szerint elképzelhető, hogy a bolygó keletkezését megelőzően a sűrűbb részecskék a Naphoz közelebb helyezkedtek el. Mások szerint az erőteljes napsugárzás hatására a bolygó felszínének egy része elpárolgott, egy újabb elmélet szerint pedig, a külső rétegek óriási becsapódások következtében szakadhattak ki a bolygóról.
Bármely forgatókönyv is az igaz, a bolygónak különleges összetételű felszíne lehet – vélik a kutatók. A Messenger feladata többek között a felszín összetételének megállapítása, amely segíthet annak kiderítésében, mi is történt a múltban.
Szintén a Mariner-10 mérései alapján tudjuk, hogy a Merkúrnak meglepően erős a mágneses mezeje, ami arra utal, hogy közepén mindmáig olvadt állapotban van a vas egy része, akárcsak a mi Földünk magjában. Egyelőre erre a tényre sincs általánosan elfogadott magyarázat.
A legnagyobb kihívás a hőmérsékletingadozás
A szonda kiemelt feladata a Merkúr sarki krátereinek tanulmányozása is. A kráterek a bolygó forgása és Nap körüli keringése során soha nem kapnak fényt, így a kráterek mélyén a hőmérséklet állandóan mínusz 200 Celsius fok körül van. Földi megfigyelések szerint elképzelhető, hogy a sarki kráterek mélyén vízjég, esetleg kéndioxid-jég található.
Mindeközben a Merkúr felszínének napsütötte oldalán akár 450 Celsius fok is lehet. Ez a hatalmas hőmérséklet-ingadozás óriási kihívást jelentett a mérnököknek, és ezzel magyarázható az is, hogy miért kellett harminc évet várni egy újabb Merkúr-szonda indítására.
A Messenger egyéves küldetése teljesítése után a bolygó felszínébe csapódik majd.