Holdra szállás – hogy történt 35 évvel ezelőtt?

A holdkomp másik utasa, Edwin Aldrin húsz perccel később követte kapitányát, az első embert, aki a Holdra lépett. Beteljesült nyolc év megfeszített munkája, az emberiség évezredes álma, és Neil Armstrong szájából elhangzott az azóta szállóigévé lett mondat: „Kis lépés egy embernek, óriási lépés az emberiségnek.”

35 évvel később a NASA washingtoni központjában Steven Dick, az űrhivatal főtörténésze a National Geographic-nak úgy fogalmazott, hogy ezer év távlatából a 20. század egyik legnagyobb eredményének valószínűleg a Holdra szállást tekintik majd.

A Holdra szállást John F. Kennedy elnök 1961. május 25-ei beszédében hirdette meg: „a cél, hogy embert küldjük a holdra, és biztonságosan visszahozzuk a Földre még az évtized vége előtt.” A célkitűzés mozgásba hozta az Apollo-programot. A program komoly technológiai inspirációt jelentett, a kor legnagyobb integrált-áramkör felhasználója volt, és elvetette az internet „magjait” is.

A Holdra szállás éjszakája

Az Apollo-11-gyel Armstrong, Michael Collins és Edwin „Buzz” Aldrin 1969. július 16-án 14 óra 32 perckor indult útnak a floridai Kennedy Űrközpontból. Az űrhajó startját közel egymillióan nézték végig.

Az indulását követő két és fél órában az űrhajó Föld körüli pályán keringett, aztán rátért a Hold felé vezető pályára, 76 órával később pedig Hold körüli pályára állt. Ezt követően Armstrong és Aldrin átszállt a Sas névre hallgató holdkompba, és július 20-án 18 óra 47 perckor megkezdték a Holdra szállást. 21 óra 18 perckor a holdkomp négy mérföldre az előre kiszemelt helytől landolt.

A Sas, amelyet Aldrin vezetett, finoman körözött a Nyugalom tengere (Sea of Tranquility) felett, a dráma fokozódott, a feszült csöndet csak az asztronauták és a houston-i irányítóközpont egy-egy szava zavarta meg. A leszállás pillanatában Armstrong pulzusa a normál 70-ről 156-ra szökött.

A landolás tökéletes volt. Az űrközpont és a világ – 500 millióan figyelték élőben televízión a nagy eseményt – le volt taglózva, csupán három ember, Armstrong, Aldrin és felettük az űrhajót vezető Michael Collins tűnt mozdulatlannak a dráma végén.

A leszállás után néhány perccel Armstrong közölte a központtal, hogy nem tudja pontosan, hol landoltak. Houston válaszolt: „Mindjárt kiszámoljuk nektek.” Armstrong hozzátette azt is, hogy a felszínt 5-50 láb mély kráterek és 5-30 láb magas sziklák borítják. A komppal a Nyugalom Tengerének délnyugati részén, a kisebbik Moltke-kráternél ereszkedtek le.

Aldrin tíz perccel később arról számolt be, hogy érdekes színű sziklákat lát maga körül, amelyek színe attól függően változik, milyen szögből nézi őket. „A Nyugalom Tengeréről a Föld nagynak, fényesnek és gyönyörűnek látszik” – tette hozzá Armstrong.

Neil Armstrong

Két és fél óra a Hold felszínén

Az űrhajósoknak nem okozott problémát a Hold gravitációjához való alkalmazkodás. Először a Holdkompot és a talajt vizsgálták meg; a leszállási hely környékén a felszínt néhány centiméter vastagságú por borította. Kőzetmintákat gyűjtöttek, és rengésmérőt helyeztek üzembe, mely a holdrengéseket és a meteorbecsapódásokat volt hivatott regisztrálni. (A rengésmérőket a NASA 1977-ben takarékossági okokból kapcsolta ki.)

Elhelyeztek egy lézertükröt is, amely a Föld-Hold távolság nagy pontosságú méréséhez volt szükséges. Felállítottak egy, a napszél analizálására alkalmas alumínium fóliát, valamint üzembe helyeztek két televíziós kamerát, melyek az asztronauták munkáját, illetve a holdi tájat közvetítették. Fényképeket készítettek, kitűzték az Egyesült Államok zászlaját, és öt elhunyt asztronauta illetve kozmonauta emlékére érmet helyeztek el. Speciális műszerekkel talaj-, illetve pormintát vettek 13 centiméteres mélységig. Összesen 22 kilogrammnyi holdi anyagot gyűjtöttek.

21 óra 36 perces Holdi tartózkodás után a Holdkomp visszaindult, néhány manőver után összekapcsolódott az anyaűrhajóval, és három nap után, július 24-én 17 óra 50 perckor Hawaiitól délnyugatra sikeresen leszállt a Csendes-óceánra. Az űrhajósok 18 napig karanténban voltak a Hornet repülőgép-anyahajón, nehogy a Holdról származó ismeretlen baktériumok terjedjenek el a Földön.

Nixon élőben beszél az űrhajósokkal

2020-ra újra ember száll le a Holdra

Armstrong és a nyomában érkező űrhajósok a legutolsó, három évvel később indított Apollo 17 expedícióig mintegy háromszáz kilogrammnyi holdkőzettel és talajmintával tértek vissza a Földre.

A legidősebb, mintegy 4, 4 milliárd éves kőzetek a Hold felföldjeiről valók, a Hold keletkezésének idejéből, a legfiatalabb, körülbelül 3, 1 milliárd éves kőzetek pedig a marék területéről származnak, és alighanem az utolsó lávakiömlések korszakában jöhettek létre.

A Holdról származó kőzetminták tanulmányozása során a kutatók különös tekintettel voltak a lehetséges életnyomok vizsgálatára. De a kutatások negatív eredményre vezettek.
2004. január 14-én Bush elnök egy újabb Holdra szállást hirdetett meg. A tervek szerint 2020-ig újra ember szállna le kísérőnkön. A cél holdi bázisok kiépítése, amelyek ugródeszkaként szolgálhatnának egy marsi küldetéshez.

A Holdra szállás főpróbája A Holdra szállás főpróbáját 1969. májusában az Apollo-10 (AS-505) valósította meg. A kísérlet során Stafford, Cernan és Young asztronauták először megkerülték a Holdat, majd Hold körüli pályára álltak. Hatvankét órás repülésük alatt harmincegyszer kerülték meg kísérőnket. Eközben Stafford és Cernan átszállt a holdkompba, és végrehajtotta a Holdra szállás szimulációs programját, melynek során 15 kilométer távolságra közelítették meg a Hold felszínét, majd visszatértek a parkolópályán keringő parancsnoki egységhez, és sikeresen összekapcsolódtak vele.