’Kék holdat’ csodálhattunk a hétvégén

Julius Ceaser naptárreformjának köszönhetően a naptári hónapok ma már hosszabbak, mint a holdhónapok. Holdhónapnak vagy szinódikus hónapnak nevezzük a két egymást követő újhold között eltelt időt, ami 29, 5 nap. Így, míg 19 év 228 naptári hónapból áll, körülbelül 235 holdhónapnak felel meg. Hét holdhónapban pedig hét telehold következik be, azaz 19 év alatt hét olyan naptári hónap van, amely alatt két telihold is látható.

Átlagosan tehát két és félévente jön el egy olyan hónap, amelyben két teleholdat is csodálhatunk. Előfordult azonban már olyan is, hogy egy éven belül két hónapban is két telehold volt, például 1999 januárjában és márciusában.

Az Európában, Afrikában, valamint Észak- és Dél-Amerikában élők július 31-én szombaton éjjel élvezhettek ’kék holdat’, az új-zélandiaknak, ausztráloknak és kelet-ázsiaiaknak pedig augusztus 30-án lehet benne részük. Az időbeli eltolódás azzal magyarázható, hogy míg nálunk július 31-én viszonylag kora éjjel telehold volt, Ausztráliában csak éjfél után, azaz augusztus elsején telt meg kísérőnk. Így az ausztráloknál csak az augusztus végi, második teleholdnál lesz ’kék hold’.

A kék hold definícióját egyébként a Sky and Telescope című szaklap vezette be 1946-ban. Az angolszász vidékeken népszerű mondásból – „once in a blue moon” – magyarosan „majd ha kék lesz a hold” -– származik, amely 4-500 éve még soha be nem következő eseményt, körülbelül 150 éve viszont már nem túl ritkán bekövetkező eseményt jelöl.

A jelentésmódosuláshoz feltehetően hozzájárultak olyan esetek is, amikor a hold valóban kék volt. Feljegyezték például, hogy 1883-ban az indonéz Krakatau vulkán kitörését követő erdőtüzek és monszunok következtében, valamint a légkörbe került nagy mennyiségű hamurészecske miatt, a hold valóban kékes színben tündökölt.

A hagyományos „kék hold” természetesen semmiben sem különbözik egy szokásos teleholdtól.