Különös villámok a Szaturnuszon

A gyűrűs kontinensen a Voyagerhez hasonlóan a Cassini űrszonda rádió- és plazmahullámokat érzékelő műszere is észlelt viharokból származó rádiósugárzást, amely villámlások miatt jött létre. A húsz évvel ezelőtti felvétel azonban jelentősen eltér a mostanitól.

A felvétel leginkább ahhoz hasonlítható, amikor viharban hallgatunk rádióadást az autónkban– magyarázta csütörtökön a sajtónak Bill Kurth, a szonda rádió- és plazma hullám detektáló eszközét felügyelő kutató. Úgy véli, hogy a mostani viharok teljesen más jellegűek, mint a húsz évvel ezelőtt rögzítettek.

Viharok és villámok

A Voyager húsz éve alacsony szélességi fokon, egy kiterjedt viharrendszerben érzékelt villámlásokat. Az a vihar hónapokon keresztül tartott, és napról-napra ugyanazok a mintázatok hallatszottak. A Cassini időszakosabb villámlást érzékelt. A mostani viharnál nagy az eltérés a napi villámlások számát tekintve, sőt vannak napok, amikor a szonda egyáltalán nem érzékel elektromos aktivitást.

A Cassini a középső szélességi körök mentén feltehetően néhány kisebb életű viharnak a szemtanúja – vélik a NASA kutatói. A villámlás oka azonban egyelőre nem pontosan feltárt.

A nyolcvanas években a Voyager látogatásánál a Szaturnusz gyűrűi nagyon mély árnyékot vetettek az egyenlítői részre. A légkör egy szűk sávban folyamatosan árnyékban volt, amitől a levegő itt hidegebb lehetett. Ez a terület a Szaturnusz légkörének legmelegebb része mellett terült el. A hideg és meleg régiók közötti turbulencia vezethetett az akkori hosszú viharhoz – spekulálnak a kutatók. Most viszont a Szaturnusz déli féltekéjén nyár van, a gyűrű árnyéka nagy területen az északi féltekén oszlik el. Így a meleg és hideg területek távolabb vannak egymástól.

Új sugárzási öv, fluoreszkáló Titán

A szonda magnetoszféra fényképező berendezése (Magnetospheric Imaging Instrument) szintén komoly felfedezést tett az elmúlt hónapban. A műszer feladata a Szaturnusz mágneses terében és a mágneses tér környezetében lévő, elektromosan töltött részecskék fényképezése. Segítségével egy új sugárzási övet fedeztek fel, amely a felhőrétegtől egészen a D-gyűrű belső széléig húzódik. Az öv teljesen körbe öleli a bolygót. Erre a sugárzási övre egyik korábbi szonda sem figyelt fel. Felfedezésével bebizonyosodott, hogy a sugárzási övek a korábban feltételezettnél sokkal közelebb nyúlnak a bolygó irányába.

A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán szintén tartogatott meglepetéseket a kutatók számára. A Cassini infrakamerája felvételeket készített a nappal és éjszaka is fluoreszkáló Titánról. A jelenség a hold rendkívül vastag légkörének metán és szénmonoxid gázkibocsátásával magyarázható. A napfényben fluoreszkáló rész csaknem 700 kilométer távolságra elnyúlik a Titán felszínétől.