Égi tűzijáték a hét közepén

A Perseida-metorraj idei vonulása két okból is különleges látványnak ígérkezik: egyrészt a számítások azt mutatják, hogy a Föld keresztezni fogja a meteorraj szülőégitesteként azonosított 109P/Swift-Tuttle üstökös 1862-es napközelsége idején kibocsátott porcsóva-anyagát, másrészt a fogyatkozó Hold nem zavarja a hullócsillag-megfigyelést.

Meteoráramok, hullócsillagok

Hullócsillagok akkor tűnnek fel az égen, ha parányi porszemek vagy fémdarabok ütköznek össze Földünkkel. A parányi porszemek a légkör molekuláival való súrlódásuk következtében azonnal átmelegszenek és felizzanak, felvillanó fénycsíkokként tűnnek fel az égen. Néhány másodperc alatt a meteorok anyaga elég és elpárolog.

A legkáprázatosabb csillagászati jelenségek akkor figyelhetők meg, ha Földünk összetalálkozik egy Nap körüli keringését végző meteorrajjal. A meteoráramok űrben keringő törmelék-áramlatok, amelyeket üstökösök vagy kisbolygók szórnak szét útjuk mentén.

Bolygónk augusztusban találkozik a Perseidák nevű meteorárammal. A meteorraj a Swift-Tuttle üstökösből szabadul ki keringései során. Bár az üstökös keringési periódusa 128 év, Földünk minden év augusztusában szabályszerűen összetalálkozik a Perseidák áramával.

Látványos csillaghullás

A Perseida-metorraj kitörése szerda éjjel 11 óra körül kezdődik. A kitörés mintegy fél-egy órán tarthat. Ez idő alatt – ideális viszonyok esetén (felhőtlen, zavaró városi fényektől mentes ég) – akár 2-3 meteort is megpillanthatunk percenként.

A Perseidák gyors és fényes hullócsillagok: a meteorok másodpercenként 60 kilométer sebességgel lépnek be bolygónk légkörébe.

A Perseidák szülőüstökösét, a Swift-Tuttle üstököst 1862-ben egymástól függetlenül fedezte fel két amerikai csillagász, Lewis Swift és Horace Tuttle. A legkorábbi feljegyzések az augusztus közepi csillaghullásról azonban az időszámításunk utáni 36-ig nyúlnak vissza: ebből az időből származó kínai feljegyzések már megemlékeznek a meteorhullásról.

Nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik századi kínai, japán és koreai feljegyzések szintén beszámolnak az augusztusi csillaghullásról, a 12-19 század között azonban csak sporadikus (szórványos) meteorhullásról szólnak az írások. A Perseidákat, mint évente bekövetkező, a Perseus csillagképből érkező meteorrajt 1835-ben jegyezték fel először. Néhány európai országban a meteorrajt Szent Lőrinc vértanúról, akire augusztus 10-én emlékeznek, Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik.

Meteorokból jut bőven a következő éjszakákra is. Csütörtökről péntekre virradóra a Polaris Csillagvizsgáló (Bp., III., Laborc u. 2/C) egész éjszakás „városi hullócsillaglesre” invitálja az érdeklődőket. Az égi látványosságok távcsöves bemutatása mellett előadásokkal is várják az érdeklődőket este 9 órától – de csak derült idő esetén!