Kettővel nőtt a Szaturnusz ismert holdjainak száma

A holdak egyike 3 kilométer, a másik pedig 4 kilométer átmérőjű. Mindketten a Mimas és az Enceladus holdak közötti pályán keringenek a Szaturnusz körül 194 ezer, illetve 211 ezer kilométeres távolságban.

Ideiglenesen S/2004 S1 és S/2004 S2 nevekre keresztelték őket. Egyikőjükről, az S/2004 S1-ről elképzelhető, hogy 23 évvel ezelőtt a Voyager is készített felvételt, és akkor S/1981 S14 névre keresztelték, ám az adatok egyeztetése még folyik.

A Szaturnuszhoz való visszatérés egyik fő célja volt, hogy új égitesteket keressenek az óriásbolygó rendszerében. A Szaturnusz eddig ismert legkisebb holdjai 20 kilométer átmérőjűek voltak. A kutatók korábban úgy vélekedtek, hogy a most felfedezett holdakhoz hasonló méretű kísérők előfordulhatnak a gyűrűk közötti résekben, különösen az F-gyűrű közelében. Ám, hogy két jelentősebb hold között is akadnak ilyen apró holdak, az általános meglepetést okozott.

A NASA kutatói a Cassini június elején, a gyűrűs bolygótól még 16 millió kilométeres távolságból készített fényképei alapján mutatták ki a két apró égitest létét.

S/2004 S2 elhelyezkedése

A Cassini, amely 17 nemzet összefogásával készült, és két tudományos berendezésének a kifejlesztésében magyar szakemberek is részt vettek, négy éven át a gyűrűs bolygó műholdjaként vizsgálja a Szaturnuszt és környezetét. Decemberben válik le róla a Huygens európai leszállóegység, amely január közepén megpróbál leereszkedni a Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak a felszínére.