Sikerült jeleket fogni egy távoli civilizációtól?

2003 februárjában a földön kívüli értelem kutatását célzó SETI-program csillagászai a Puerto Ricoi Arecibóban a világ legnagyobb rádiótávcsöve segítségével az égbolt 200 területét vizsgálták. Ugyanarról a területről három alkalommal is ismeretlen rádiójelet észleltek.

Az észlelést a SETI@home program segítségével igyekeztek megerősíteni. A NewScientist írása szerint a kutatócsoport mostanra fejezte be az adatok elemzését. Ez alapján, bár elképzelhetőnek tartják, hogy egy eddig ismeretlen csillagászati jelenséggel állnak szemben, vagy a teleszkóp ismeretlen tárggyal interferált, a jel a SETI@home program hat éves működése során az eddigi legreménytelibb „fogás”. A SETI@home hálózatba bekapcsolódott számítógépek százezrei, amikor gazdájuk éppen nem dolgozik rajta, rádiócsillagászati adatok, például az Arecibo teleszkóp által fogadott jelek feldolgozásával foglalkozik.

Dr. Dan Wertheimer, a Kalifornia Egyetem (Berkeley) csillagásza, a SETI-program főkutatója így nyilatkozott a NewScientist-nek: „A SETI@home működése óta ez a legérdekesebb jel, de nem ugrálunk örömünkben, inkább folytatjuk a megfigyelését.”

A prózaian SHGb02+14a – nak elnevezett jel frekvenciája 1420 megahertz – ez az a frekvencia, amelyen a világegyetem leggyakoribb eleme, a csillagközi hidrogén energiát nyel el illetve energiát bocsát ki. A csillagászok jelentős hányada véli úgy, hogy az idegen civilizációk nagy valószínűséggel ezen a frekvencián próbálják jelenlétüket jelezni, ezért a SETI-kutatók ezt a rádióspektrumot rendszeresen ellenőrzik.

A jel mintázata alapján a kutatók úgy vélik, hogy egy sebesen forgó, a Földnél akár negyvenszer gyorsabban mozgó, planétáról származhat. Furcsaság, hogy egy gyorsan mozgó bolygóról érkező jel elvben nem mindig ugyanazon a frekvencián érkezik, itt azonban mindhárom alkalommal ugyanarról indult.

A jel a Halak és a Kos csillagkép közötti régióból érkezett, egy olyan régióból, ahol 1000 fényéven belül nem ismerünk csillag- vagy bolygórendszert. A felfogott jel összességében alig egy perc – ez pedig egy alapos elemzéshez kevés.

Bőven akadnak természetesen szkeptikusak is. Dr. Jocelyn Bell Burnell, a brit Bath Egyetem csillagásza például úgy véli, hogy nagy az esély, hogy egy eddig nem ismert csillagászati jelenségről van szó. A kutató egyébként 1967-ben elsőként észlelt egy pulzáló rádiószignált, amelyről kutatócsoportjával kezdetben úgy vélte, hogy Naprendszeren kívüli civilizációtól származik. Később kiderült, hogy elsőként észleltek egy sebesen forgó, haldokló csillagot.

Amiben viszont egyetértenek a kutatók, hogy idegen civilizációk kutatása során sokkal hatékonyabb rádiójeleket küldeni, mint „palackpostát” feljuttatni a világűrbe.