Itt az őszi napéjegyenlőség

Napéjegyenlőségkor a nappal és az éjszaka hossza a Föld minden pontján egyenlő. Az északi félgömbön a tavaszi napéjegyenlőség (március 21) a csillagászati tavasz, az őszi napéjegyenlőség (szeptember 22) pedig az ősz kezdete.

Egy görög fotográfus, Anthony Ayiomamitis fotója segítségével a napéjegyenlőséget, valamint az évszakok változását könnyű megérteni. A képen a Nap helyzete látható az athéni Héphaisztosz templom elől egy éven keresztül mindig ugyanabból az időpontból. A Nap látszólagos mozgása az év során egy nyolcas alakú görbével írható le, amelynek a neve analemma.

A görbe csúcspontjai a nyári napokat jelölik, a Nap ilyenkor látszólag magasan jár, a nappalok hosszúak. A görbe legalacsonyabb pontjai a hideg, borongós téli napokon mutatják a Nap látszólagos állását. Kevés melengető napsugárban van ilyenkor részünk, a nappalok rövidek. A felvétel felső kisebb hurka és az alsó nagyobb hurok augusztus 30-án metszi egymást. Jelenleg a nagyobbik hurok alsó részén járunk, és fokozatosan haladunk jobbra.

A görbe alakja több tényezővel magyarázható. A Föld forgástengelye 23, 26 fokkal elhajlik a Nap körüli keringési pálya síkjához viszonyítva. A Föld Északi-pólusa az év során durván mindig ugyanabba az irányba mutat, azaz a tengelyferdeség nem változik. Ennek következtébe, amikor a Föld évente egyszer megkerüli a Napot komoly változások következnek be a téren, hogy mennyi napsugárzást a kap az északi és a déli félgömb.

Az északi féltekén nyáron az Északi-pólus a Nap felé hajlik. A Nap magasabban látszik az égbolton, és bőségesen részesedünk melegéből. Télen a pólus elhajlik a Naptól, az északi-féltekén zord idők köszöntenek be, míg a déli féltekén bőségesen jut a melegből.

A nyolcas alakú analemma nem szimmetrikus. Ez azzal magyarázható, hogy a Föld 365 napos keringési pályája nem kör, hanem ellipszis alakú. Januárban közelebb kerülünk a Naphoz, ezért a Föld gyorsabban halad keringési pályáján, mint nyáron – az analemma alsó, téli hurka ezért nagyobb.