Töredeznek az Alpok csúcsai

A sziklacsúcsok töredezése az Alpok legismertebb csúcsait érinti: szerepel a listán az Eiger-Nordwand, a Matterhorn, a Mönch, a Piz Bernina, a Dent Blanche, a Zugspitze és további 24 csúcs.

A Dolomitokban idén két dekoratív csúcs vált le, többek között egy 50 méter magas sziklatű a Cortina d’Ampezzo közeli Cinque Torri-ról.

Természetes erózió

A sziklaomlás önmagában nem szokatlan jelenség, a hegységek természetes eróziójának része – mint ahogy arról valószínűleg a Cinque Torri esetében is szó van.

A sziklacsúcsok töredezéséhez és leválásához azonban egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá a nyári heves esőzések is. Az esőzések következtében a csúcsokról lerohanó görgetegfolyamok nem csak elzárják a csúcsra jutás lehetőségét, hanem nagy robajjal meg is indulhatnak a völgyek felé. Ilyen volt 1997-ben például a Mont Blanc keleti oldalán megindult kőfolyam, amelynek következtében két millió köbméter gránit mennydörgésszerűen dübörgött le a völgybe, Aostatalba.

Felgyorsult sziklaomlás

A 2003-as, kiemelkedően forró nyárban viszont nem voltak heves zivatarok, a sziklák töredezése és omlása ennek ellenére folytatódott.

A kutatók a jelenséget csak egy okkal tudták magyarázni: a klímaváltozás következtében a ragasztóként funkcionáló örökfagyott altalaj, a permafroszt szintje a nyári melegben egyre mélyebbre süllyedt. A permafroszt egyre erősebb nyári olvadása pedig beindítja a rendszeres olvadás-fagyáshoz, valamint a gravitációhoz kapcsolódó felszínalakítást.

Stephan Gruber és Jeannette Nötzli, a zürichi egyetem geográfusai a permafroszt visszahúzódása következtében beindult felszínátalakító folyamatokat és az azokban rejlő természeti veszélyeket vizsgálja. A kutatók információkat gyűjtenek a sziklaomlásokról, számítógépes modellek segítségével pedig megkísérlik előre jelezni a jövőbeli folyamatokat. A szikla-instabilitások előrejelzése érdekében 21 sziklafalba szereltek hőmérőket, hogy a felszíni hőmérséklet változását folyamatosan kövessék 2000-4500 méter közötti magasságban.

Veszélyeztetett déli lejtők és csúcsok

Egy adott területen az örökfagyott altalaj olvadása két tényezőtől függ: a levegő hőmérsékletétől és a napsugárzás mennyiségétől. Míg a bal oldali lejtőkön a sziklák hőmérséklete gyakorlatilag a levegő hőmérsékletének szintjére emelkedik, az erős napsugárzásnak kitett déli lejtőkön jócskán meghaladhatja azt.

A fagyott altalaj, valamint a kőzetrepedésekben lévő jég, – amely tulajdonképpen ragasztó anyagként fogja össze a sziklákat –, kiolvadása az egész sziklát instabillá teszi, hozzájárul töredezéséhez. Értelemszerűen a legveszélyeztetettebbek a nagyobb napsugárzásnak kitett déli lejtők valamint a hegycsúcsok.

A feltételezések szerint az elkövetkező években, évtizedekben egyre gyakoribbak lesznek a forró nyarak. Az ilyen jellegű kutatások segítenek többek között a jövőbeli hegyi vasútvonalak, állomások, valamint a hőmérsékletemelkedés mellett is még rentábilis síközpontok kijelölésében is.