Csökkent az ózonlyuk az Antarktisz felett

Az antarktiszi Scott-bázison újzélandi kutatók által végzett felszíni vizsgálatok és a NASA műhold felvételei is azt mutatják, hogy idén az ózonlyuk területe „csak” 24 millió négyzetkilométer a tavalyi 29 millióhoz viszonyítva.

Az elmúlt négy év adatait összehasonlítva, megállapítható, hogy az ózonlyuk területe idén kisebb, mint 2003-ban és 2001-ben, nagyobb viszont, mint 2002-ben.

Az ózon mennyiségét gyakran Dobson-egységben mérik. Egy Dobson-egység (DU) 1 atmoszféra nyomáson, 0 Celsius fokon 0, 01 milliméter vastagságú ózonréteget jelent. Míg az Antarktisz felett az 1980-as évek elején az ózon mennyisége soha nem csökkent 220 DU alá, a múlt héten 165 DU volt. Az ózonlyuk a lakott területek közül jelenleg csak Dél-Amerika déli csücskét érinti.

A lyuk, – amely a három oxigénatomból álló ózonmolekulák magaslégköri védőrétegének normálisnál vékonyabb része -, az 1980-as évek közepe óta alakul ki évről évre augusztustól szeptemberig, amikor az antarktiszi tél elmúltával a Nap ismét magasabbra emelkedik a Déli-sark felett.

Az év további hónapjaiban a “lyuk” újra feltöltődik, a réteg egészének enyhe felhígulását eredményezve. Az elmúlt évtizedben kiterjedése 2002. szeptember végén volt a legkisebb, amikor ketté is szakadt. Ez azonban különleges ritkaság.

A Föld élővilágát a Nap pusztító ultraibolya sugárzásától védő, a sztratoszférában elhelyezkedő ózonpajzsot részben emberi eredetű szennyező anyagok rombolják, amelyek túlnyomó része az északi féltekén kerül a légkörbe.

Az ózonlyukat 1985-ben fedezték fel. A pajzsot romboló szennyezőanyagok közül a permetező palackokhoz és a hűtőgépekhez használt klór-fluoro-karbon (CFC) vegyületek kibocsátását 1994-ben korlátozták.