Ismeretlen égitest típusra bukkantak

Csillagászok a Gemini North és Keck II teleszkópok segítségével vizsgáltak egy különleges bináris (két csillagból álló) rendszert, amelynek kisebbik tagja egy eddig ismeretlen típusú égi objektum.

Nem csillag, nem bolygó, nem is barna törpe, egyszerűen csak egy gázokból álló sűrű gömb. A feltételezések szerint a korábban csillagként működő égitestől nagyobb méretű társa annyi anyagot vont el, hogy idővel korábban ismeretlen átmeneti típusú égi képződmény vált belőle.

Parazita pár

A 300 fényévre található EF Edrianus bináris rendszer a késő őszi és téli éjszakákon az Orion csillagkép alatt látható Eriadnus (alvilági folyó) csillagképben helyezkedik el. Két csillagszerű égitest alkotja; a nagyobbik egy körülbelül Napunk tömegének felével rendelkező fehér törpe, amely egy Nap-típusú csillag életpályájának végén keletkezett. Amikor egy csillag már nem tud több energiát termelni, lassan elkezd összezsugorodni mivel saját gravitációját a magfúzióból eredő energia már nem ellensúlyozza, ennek következtében sűrűsége és felszíni hőmérséklete erősen megnövekszik. Mérete végül akár bolygónyi is lehet. E bináris rendszer fehér törpéje például akkora, mint Földünk.

A közös tengely körül keringő rendszer másik tagja az eddig ismeretlen típusú donor objektum, amelynek anyagát a fehér törpe magához vonzotta. Az végét járó égitest túl nagy sűrűségű ahhoz, hogy bolygó lehessen, az összetétele viszont nem a barna törpékre jellemző. Mindezek mellett tömege is kicsi ahhoz, hogy csillag legyen. Az égitest egy új, idáig nem ismert kategória tagja.

Az EF Edrianus bináris rendszer fehér törpéje látható fényt emittál, így hagyományos csillagászati teleszkópokkal is megfigyelhető. Mágneses mezeje mintegy 14 milliószor nagyobb a Napénál, a mágneses mező mentén a csillag spirális alakban szabad elektronokat bocsát ki (ciklotron sugárzás).

500 millió évvel ezelőtti állapot

Gyorsuló égi walzer

Az egymást jelenleg 81 perc alatt megkerülő égitestek közötti anyagáramlás a feltételezések szerint öt milliárd éve kezdődhetett, amikor a keringési idő még három-négy óra is lehetett. Az eredetileg napméretű égitestek anyagcseréje azonban egy idő után leállt, egyelőre nem ismert okból. A csillagászok elképzelhetőnek tartják, hogy a jelenséget ismétlődő kitörések, nova-robbanások kísérhették, ami közben a csillagok spirál alakban mozogva egyre közelebb is kerültek egymáshoz. Ma körülbelül a Föld-Hold távolságban keringenek egymás körül, a donor objektum mérete már csak körülbelül a Jupiterét közelíti meg.

A hőmérsékleti elemzések szerint a donorobjektum hőmérséklete a barna törpékhez hasonló tartományba esik (1400 Celsius), azonban a sugárzás spektruma nagyban eltér azokétól. A leghűvösebb csillagok hőmérséklete 2400 Kelvin körül van, míg például a Jupiteré mínusz 150 Celsius fok. Így a „csillag” típusára továbbra is homály vetül.

A rendszer kialakulását illetően csak találgatnak egyelőre a csillagászok. Egyes feltételezések szerint eredetileg a fehér törpe progenitor csillaga és egy szuperplanéta kapcsolhatta össze életét, és valamilyen ismeretlen úton, és az utóbbi túlélte az előbbi fehér törpévé alakulását, létrehozva ezt a különleges, végét járó rendszert.