Az űrverseny kezdete – 350 évvel ezelőtt
Több mint 300 évvel azelőtt, hogy a Szovjetunió fellőtte az első Szputnyikot, valamint az amerikai Neil Armstrong a Holdra lépett, egy angol tudós már ambiciózus űrprogramot szövögetett.
Dr. John Wilkins (1614-72), tudós, anglikán lelkész, Oliver Cromwell, az angol polgárháború kiemelkedő alakjának sógora, már a XVII. században űrhajó építésén törte fejét.
Ő volt az első ember, aki terveket szövögetett a Hold meghódítására – állítja Allan Chapman történész professzor, az angol Oxford Egyetem tanára.
1640-ben, az akkor 26 éves Wilkins részletes feljegyzést készített egy űrhajóról, amelyet szárnyak, rugók és lőpor hajtott volna, valamint egy olyan szerkezetről, amellyel a különböző világok egymással kommunikálni tudnak – tárta fel kutatásai eredményét a történész professzor a brit Independentnek.
A tudomány hajnala
Wilkinsé a legkorábbi, részletesen dokumentált terv az űr meghódítására. Természetesen filozófusok, költők korában is írtak már a Holdra utazásról, ám Wilkins az álmodozáson túljutva, tudományos számításokat is végzett a cél elérésére.
A XVII. században járunk, Galileo és Kopernikusz híres csillagászati felfedezéseit ismeri a tudós társadalom. A két csillagász eredményei azt sugallják, hogy a világegyetem lehetséges világok, Földek sokasága, és úgy tűnik nincs akadálya a világok közötti átjárhatóságnak.
A mai tudásunkkal nézve mókás dolgokat gondolt Dr Wilkins. Úgy vélte például, hogy a Föld gravitációs és mágneses ereje csak körülbelül 30 kilométer magasra ér fel, azaz ha ezen a ponton sikerülne egy csinos űrjárműnek áttörnie (ehhez kellett a lőpor), utána már szárnyai segítségével lebegve, könnyűszerrel elérhető lenne a Hold. Ezentúl meg volt arról is győződve, hogy az űrben nincs szükség ételre, az ember a Földön csak azért eszik, mert a gravitációs erő folyvást „kihúzza” belőle az ételt.
Szertefoszlott álmok
Wilkinst nagyra törő terveiben részben inspirálhatta a földi kontinensek felfedezései, a kor ambiciózus tengeri felfedezőútjai. Másrészt viszont nem csak tudós volt, hanem teológus is, aki biztosra vette, ha Isten több világot is teremtett, isteni előrelátása miatt az embereket sem hagyta le azokról.
A tervek azonban az 1660-as évekre szertefoszlottak. Ekkor vált ugyanis ismertté Robert Boyle és Robert Hooke tanulmánya a Föld és a Hold között lévő légüres tér természetéről. Wilkinsnek szembesülnie kellett azzal is, hogy a mágneses erő és a gravitáció sem egy és ugyanaz.