Üstökös csapódott Dél-Németországba

Az 1, 1 kilométer átmérőjű égitest Bajorország délkeleti részén csapódott be, és hatalmas krátert hagyott maga után, amely Altötting várostól a tartomány legnagyobb taváig, a gyakran bajor tengernek is nevezett Chiemsee-ig húzódik – írja az Astronomy csillagászati szaklap legfrissebb számában.

A számítások szerint az égitest több mint 43 ezer kilométer/órás sebességgel érte el a Föld légkörét, és nagy valószínűséggel 70 kilométeres magasságban széttöredezett. A legnagyobb darab 106 millió tonna TNT-nek, vagy 8.500 hirosimai bombának megfelelő erővel csapódott bolygónkba. A becsapódást hatalmas tűzvész követhette, amely egyrészt a területet évszázadokra letarolhatta, másrészt hatalmas füstfelhője a sztratoszférába kerülve világszerte megakadályozta, hogy a Nap sugarai elérjék bolygónkat.

Amatőr régész fogott gyanút

A legnagyobb krátert ma a kör alakú, 370 méter átmérőjű tó, a Tüttensee borítja. A tó közelében ellipszis alakú területen további kisebb kráterek, becsapódások figyelhetők meg.

A becsapódás feltárását a Chiemgau Becsapódási Kutatócsoport végezte. A kutatócsoport tagjai között volt ásványkutató, geológus és csillagász is. A vizsgálódást az indított el, hogy 2000-ben egy, a Chiemsee körül ásatásokat végző amatőr régész olyan fémtartalmú ásványokra bukkant, amilyeneket korábban a régióban még nem találtak.

A területről készített infrafelvételek aztán egyértelműen megmutatták, hogy a vidék egy tipikus becsapódási kráter jellegzetességeit mutatja. A kráter szélére kivetett ásványok között a geológusok xifengitet (Fe5Si3) és gupeiitet is találtak (Fe3Si). Mindkettő vas-szilícium ötvözet, és korábban kínai valamint antarktiszi meteoritbecsapódásoknál szintén rábukkantak az ásványokra.

Időszámításunk előtt 200 körül történhetett

A becsapódás időpontjának meghatározásában segített, hogy a területen, feltehetően a tűzvészben megégett, megperzselődött kelta leletekre bukkantak. Ez alapján a kutatók úgy vélték, hogy a becsapódás időszámításunk előtt 480 és 30 között történhetett.

A tűzvészt átvészelt fák évgyűrűi alapján a kutatók tovább finomították a becsapódás lehetséges időpontját. A fák növekedése időszámításunk előtt 207 körül jelentősen lelassult, és a kutatók szerint ez a tűzvész miatti hatalmas füstfelhőkkel magyarázható, amelyek kevés napfényt engedtek át. Ráadásul ebből az időből származó római feljegyzések megemlítik, hogy kőeső hullott alá az égből, halálra rémisztve ezzel a lakosságot.

A kutatók szerint nagy valószínűséggel üstökös, és nem aszteroida csapódott be a mai Bajorország területére. A Naprendszerben hosszú, elnyújtott pályán keringő üstökösök metánt, ammóniát és vizet tartalmazó jéggel összefogott, lazább struktúrájú kőzetek. A leginkább a Mars és a Jupiter közötti kisbolygó-övezetből származó égitestek viszont többnyire nagyobb sűrűségű, masszívabb sziklák.