Földünk keresztezi az Orionidák-meteorrajt
Bár a Halley-üstökös 2061-ig nem tér vissza, a napközelsége idején kibocsátott porcsóva-anyagával Földünk évente kétszer találkozik. A találka eredménye: pazar égi látvány.
Amikor az üstökösök keringési pályájuk során a Nap közelébe kerülnek, erős felszíni aktivitás kezdődik meg felszínükön, jégpáncéljuk szublimálni kezd. A napsugárzás hatására az üstökösről egyrészt különféle gázok, másrészt kisebb–nagyobb porszemcsék szabadulnak el. A törmelékek nagyjából az üstökös pályáján haladnak tovább.
Néhány üstökös meteoráramával Földünk évente rendszeresen találkozik. Káprázatos csillagászati jelenségek figyelhetők meg egy-egy ilyen találka során. A parányi porszemek ugyanis bolygónk légkörének molekuláival való súrlódásuk következtében azonnal átmelegszenek és felizzanak, felvillanó fénycsíkokként – hullócsillagként – tűnnek fel az égen.
A Halley-üstökös és meteorraja pályáját Földünk évente kétszer, októberben és májusban keresztezi. Az októberi találka csúcspontja október 20-21-e. Az októberi jelenséget Orionidák-meteorrajnak nevezzük.
A meteorrajukat radiánsukról szokás elnevezni. Egy meteorraj radiánsa az a pont az égen, ahonnan a meteorok többsége feltűnni látszik – ez októberben az Orion-csillagképben van. A Halley-üstököshöz tartozó másik meteorraj a május elején látható éta Aquaridák.
A meteorokat azért látjuk egy pontból kiindulónak, mert egy raj meteorjai egymással párhuzamosan, a Földhöz képest ugyanolyan sebességgel haladnak. Az Orionidák a gyors meteorrajok közé tartoznak, másodpercenként 67 kilométeres sebességgel haladnak.
Az Orion-csillagkép a Szíriusz (az égbolt legfényesebb csillaga), a Jupiter és a Szaturnusz által bezárt háromszög középpontjában található.
Kapcsolódó link:
Antarktiszi felhők segítik a klíma-előrejelzést
Egy új projekt azt segít kideríteni, milyenek voltak a felhőképződés körülményei az iparosodás előtti időszakban.
Arany, halak és hegyláncok
A halak árulkodnak a hegyláncok kiemelkedéséről és arról, hol is lehet aranyat találni a folyókban
Föld órája az energiaválság árnyékában
Március 25-én ismét Föld órája!
Több lehetett a nagyobb méretű becsapódás?
Egy új módszerrel végzett kutatásban arra jutottak, hogy gyakoribbak lehetnek a bolygónkat elérő nagy aszteroida-becsapódások, azonban az eredményeket még több módon is bizonyítani kellene.
Igen alacsony volt az északi sarkvidék téli tengerjég-kiterjedése
A sarkvidéki tengerjég télen hízik, ilyenkor a legnagyobb a kiterjedése, azonban az elmúlt tél nem a legjobban alakította e mennyiséget.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
