Földrengést okoz az árapály-tevékenység?

Az amerikai Kaliforniai Egyetem kutatása szerint a nagy amplitúdójú árapály-tevékenység földrengéseket okozhat a tektonikus határokat képező repedésvonalak mentén. A kutatók a dagály által okozott feszültségváltozást mérték különböző törésvonalak mentén. Méréseik szerint amikor a feszültségváltozás elér egy bizonyos szintet, gyakrabban alakul ki földrengés – írják a kutatók a Science című tudományos lap legfrissebb számában.

A kutatócsoport a Harvard Centroid-Moment Tensor (CMT) földrengésmérő rendszer adatait használta fel. Több mint kétezer, a Richter-skálán 5.5-nél erősebb földrengést vizsgáltak 1977 és 2000 között. A mérések szerint a nagyobb földmozgások 75 százaléka akkor következett be, amikor erős volt az árapály-tevékenység. A erős dagályoknál a földrengések kialakulásának valószínűsége nagy volt, míg a dagályok amplitúdójának csökkenésével a földmozgások is kisebb számban jelentek meg.

Érdekes megfigyelés az is, hogy a törésvonalak gyakoribbak azokon a területeken, ahol erősebb az árapály-tevékenység, így például a kontinentális szegélyeken elhelyezkedő Japánban, Új-Zélandon, Alaszkában, vagy Dél-Amerikában. De miként függhet össze a tengerek szintjének változása a néha pusztító erejű földrengések létrejöttével?

Az árapály-jelenség a Hold (és részben a Nap) tömegvonzásának a földi tengerekre gyakorolt hatásával magyarázható. A Hold maga felé vonzza a víztömegeket, amelynek következtében a Hold és a Föld mozgásának következtében egy 12 és fél órás ciklus jön létre. A Hold vagy a Nap vonzása erősebb bolygónk felszínének az adott égitest felé néző részén. A vízzel borított területek a tömegvonzás hatására megáradnak.

Az égitestek tömegvonzása természetesen a földi tektonikus lemezekre és a mélyebb rétegekre is hat, így könnyen elképzelhető, hogy nem ok-okozati összefüggés van az erős árapály-jelenség és a földrengés között, hanem egy hatás különböző megjelenési formáiról kell beszélnünk.

A másik magyarázat szerint az elmozduló irdatlan vízmennyiségek súrlódása következtében annyi energia szabadul fel a tektonikusan aktív területeken, hogy földrengést von maga után. A két elképzelés természetesen nem zárja ki egymást, valószínűleg mindkét jelenség együttesen érvényesül.

A figyelemreméltó eredmények mindennapi jelentősége abban rejlene, ha sikerülne az árapály-jelenség mérésén keresztül a várható szeizmikus aktivitást előrejelezni. A kutatók szerint azonban ez még a jövő zenéje. Így egyelőre kénytelenek vagyunk megelégedni azzal a predikcióval, hogy azokon a reggeleken, amikor nagyobb dagály jelenik meg, nagyobb a valószínűsége a földrengésnek is.