Milyen lehet a Titán felszíne?

2004.11.08.Admin

National Geographic Magyarország

A Cassini radarberendezése áthatolt a Titán vastag, sűrű légkörén, és kis kiterjedésben felfedte a hold finom felszíni jellemzőit. A felvétel alapján a Titán igen változatos felszínű égitest.

Négyéves küldetése során október 26-án repült el először a Cassini űrszonda a Szaturnusz legérdekesebb holdja, a Titán mellett. A szonda ekkor 1200 kilométerre közelítette meg a holdat. Az elrepülés során a Cassini adatokat gyűjtött a hold felső légköréről, valamint felszínéről.

A hold jellemzőinek ismerete döntő fontosságú a Cassini küldetésének egyik legnagyobb művelete szempontjából, amely során az egyelőre a szondán pihenő Huygens leszálló egység leereszkedik a Titán felszínére. A leszálló egység karácsony éjjelén válik le a szondáról, és a tervek szerint 2005. január 15-én ér földet.

Változatos felszín

A radarfelvételeken jól látszanak a hold sík és egyenetlen, hepehupás terepei közötti eltérések. A Titánt kiterjedt, sűrű légkör burkolja, de a Cassini radarberendezése képes ezen áttekinteni, és a finomabb felszíni jellemzőket is felfedni. Az átláthatóság érdekében a NASA kutatói a fekete-felvételeket színezték.

A világosabb foltok egyenetlen területeket, lejtőket jelölnek. A zöld területek sík vidékeket takarnak. A kacskaringós, vékony vonalszerű jelölések mögött hegygerincek, medrek, árkok, rejtőzhetnek természetük azonban még nem ismert. A felvétel bal felső sarkában kör alakú képződmény látható, ami akár kráter is lehet. Ezt leszámítva azonban nagyon kevés jel utal friss becsapódási kráterre.

A felvétel a Titán északi féltekéjén készült, és egy 150 kilométer széles, és 300 kilométer hosszú területet fed le. A Cassini az októberi elrepülés során hozzávetőlegesen a Titán felszínének egy százalékát térképezte fel.

A felvétel alapján továbbra is rejtély, hogy a Huygens leszállóegység a januári leszállása során kemény jégen, vagy valamilyen puhább szerves anyagon landol-e, esetleg egy szénhidrogén tóba csobban bele. Sikeres leszállás esetén a kapcsolat maximum két óráig él majd a Föld és a Titán között.

A Cassini légköri mérései alapján a Titán felső légköre nitrogénből és metánból álló „koktél”, de nyomokban hidrogén és egyéb szénhidrogének is előfordulnak benne.

Sötétben tapogatózva

Sűrű légköre miatt eddig viszonylag keveset tudunk a Titánról. Ami ismert, hogy a holdon cudar hideg, mínusz 170 fok uralkodik. Ebben a hidegben nem létezhet folyékony halmazállapotú víz; elképzelhető azonban, hogy metán vagy etán óceánok, tavak találhatók a Titánon.

Az Arecibo óriás rádióteleszkóppal végzett földi vizsgálatok (pontosabban a visszaverődött hullámok mintázatai) arra engednek következtetni, hogy a hold 75 százalékát óceánok, tengerek boríthatják, és ilyen hidegben, illetve figyelembe véve a Titánon uralkodó nagy nyomást, csak az említett két gáz válhat cseppfolyóssá.

A szénhidrogén óceánokon kívül feltehetően vastag jégréteg húzódik a hold felszínén. A Titán egyébként átmérőjét tekintve kisebb mint a Mars, de nagyobb, mint a Merkúr. Érdekesség, hogy tömege viszont 60 százalékkal kisebb a Merkúrnál, ami azzal magyarázható, hogy csak felerészben kőzet – felerészben jégből állhat.